Nem álmodom
Én vagyok, ki neked mesél hangom lágyan szál feléd
És elhiszed, hogy angyal vagyok, aki csak a tiéd
Egy apró szárnyú csodalény
Aki egyedül csak neked él!
Elvarázsol a gondolat, de valami más visszaránt
Felismerem a valóság szerelembe vetett csapdáját
Menekülnék, de már késő, ez az érzés földhöz vág
Hogy minden, amiben hittem nem valóság!
Mert Te vagy, ki nekem mesél, hangod lágyan szál felém
Én elhiszem, hogy angyal vagyok, aki csak a tiéd
Egy apró szárnyú csodalény
Aki egyedül csak érted él!
Elvarázsol a gondolat, de valami más visszaránt
Felismerem a valóság szerelembe vetett csapdáját
Menekülnék, de már késő ez az érzés földhöz vág
Hogy minden, amiben hittem nem valóság!
Itt vagyok, egyedül csak a tiéd, ne dobd el a szívemet
Kérlek, alkony sötétjébe ne taszítsd a lelkemet
S ne nézd játszóháznak az életem
Vedd észre végre, hogy szeretlek!
Elvarázsol a gondolat, de valami más visszaránt
Felismerem a valóság szerelembe vetett csapdáját
Lehet, mégis álmodom, rossz éji rágalom
Mert mégis szeretsz, és ezt már nem álmodom!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése