Édes Anyám
Szemedből a könnycsepp valahányszor miattam hullott
Keserves fájdalommal arcodon végig csorgott
Vagy szeretettel volt szíved csordultig telve
A boldogság folyékony ezüstjét könnyekbe rejtve
Önzetlen szíved miattam is dobbant egyet
Akárhányszor örültél, vagy aggódnod kellet értem
Köszönöm, hogy ott voltál mindig, mikor kellet
És hogy sokszor boldogságom megoszthattam veled
Óvtál minden bajtól, a fagyos széltől, a tűző napsugártól
Erős szigorral a hozzám nem illő rossz társaságtól
Köszönöm, hogy szerettél akkor is, ha rossz voltam
Mikor durva szavaimmal szívedet bántottam.
Mikor Édes Anyám
a fénylő szemeidbe nézek
Úgy éreztem, nálam
boldogabb gyermek nincsen
Kívánom, legyél nagyon boldog, ne bántsanak gondok
Arcodon a bánat ne hagyjon többé foltot
A boldogság a szemedből ezüst patakként folyjon.
Mikor szeretni kell, megtört szíved csak nekem szóljon
Péli Ildikó
Legyél nagyon boldog
Nem kívánok neked semmi rosszat
Csak annyi jót, mit tőled kaptam.
Legyél szerelmes igazán, teljes szívvel
És szeressenek téged úgy, ahogyan te engem.
Ragyogjon a szemed, ha kedvesedre nézel
Pont úgy, mint mikor szemed az enyémbe nézett.
Legyél nagyon boldog, de soha ne nézz hátra
Mert akkor látod majd meg, amit most nem láthatsz.
Széttört szívemet út szélére dobva
Mely szíved egy darabját minden bajtól óvja
Péli Ildikó
Szivárvány fénybe
Messze jársz már, nem vagy velem, nélküled oly üres az életem.
Annyi sok szép emlék, csak ez maradt meg nekem.
Tudom hiba volt elköszönni, életemből kitörölni téged.
Hisz emlékedet elfelejteni sosem leszek képes.
Az nem lehet, egyszerűen azt nem hiszem el, hogy véget ért ez a szerelem
Egyszer újra itt leszel, s kitöltöd az életem, nem lesz már üres ez a ház nélküled.
A nap is szebben ragyog veled, s szivárványfénybe vonja az éveket.
Olyan jó lenne, ha újra itt lennél, magadhoz húzva szorosan ölelnél
Megannyi gyönyörű érzést élhetnénk még át, ha szeretnél
Nem kérem, hogy megbocsáss, csak azt, hogy újra gondold át
Egy kis butaság miatt ne tedd tönkre ezt a kis csodát.
Az nem lehet, egyszerűen azt nem hiszem el, hogy véget ért ez a szerelem
Egyszer újra itt leszel, s kitöltöd az életem, nem lesz már üres ez a ház nélküled.
A nap is szebben ragyog veled, s szivárványfénybe vonja az éveket.
Ha tudnád, mennyire szeretlek, félek, kicsiny szíved kettétörne
Egyenesen a mélybe zuhanna, magányos szívem után kutatna
Ne engedd, hogy félelmeid bezárják érzelmeid vaskapuját
Mert szíved szívemmel vissza akkor, hogy talál.
Az nem lehet, egyszerűen azt nem hiszem el, hogy véget ért ez a szerelem
Egyszer újra itt leszel, s kitöltöd az életem, nem lesz már üres ez a ház nélküled.
A nap is szebben ragyog veled, s szivárványfénybe vonja az éveket.
Péli Ildikó
Újra élhetném
Tőled kapott csóknál nincs is édesebb
Szép szavaidnál nem létezik kedvesebb
Tudom, hogy egyszer az érzés múlté lesz
Mondd, miért fáj most mégis ez nekem?
Tudjuk jól, hogy egyszer majd menned kell
Itt hagysz mindent, semmit nem viszel el
Gyönyörű órák emlékét őrzöd majd szívedben
Addig, míg valaki más elrabolja szívedet
De ha újra élhetném, hát ismét megtenném
Nem bántam meg semmit, újra karodba bújnék
Ennél több tudom, nem lehet, de mégis vállalom
Ha körbezár két karod, nem létezik fájdalom
Péli Ildikó
Szerelmes szavak
Este volt egy átlagos szombat nap vége
Vasárnapba fulladt a hold békés fénye
De valamitől mégis más volt a többinél
Szerelmes szavaidtól, s ahogy véget ért
Minden perc meghitt, mit veled töltök el
Esténként a csillagok helyet Te ragyogsz fel
Gyönyörű mosolyodtól szikrázik a szemed
Vajon Te leszel, ki lángra gyújtja szívemet?
Nem találom a szavakat, pedig mondanám
Hogy szép szavaid hogyan hatnak rám
Talán csak idő kell, s megnyílik a szám
Lehet, utána többet befogni sem tudnád
Magányosak az éjszakák, nélküled telnek
Üres ágyamba mindig egyedül bújok be
Csillagok ezreivel, hálótársként alszom
S a hajnal hideg takarójával takarózóm
Szomorú ez a kép, mit előtted tárok fel
Lehangoló egy érzés, ami magához ölel
De tudom, hogy ez sem tart majd örökké
A magány hidege is váljon most emlékké
Péli Ildikó
Kérlek, várj
Emlékszem, mikor először
Két karodba bújva öleltél
Szemed ígéretét mai is látom
Elhittem neki, hogy ez nem álom.
Mikor először csókoltál
Beleremegett a nagyvilág
Mint áramütés, ami szíven talált
Megszűnt tőle a külvilág.
Azóta is folyton arra vágyom
Újra érezni, ajkaid a számon
Érezzem, hogy remeg a szív
Hogy remeg a láb, kérlek, várj.
Csak tudnám, hol hibáztam el
Két karod többé miért nem ölel?
Kezdjük újra ez az, amit szeretnék
Karjaidban úgy megpihennék.
Péli Ildikó
Csend
Zavaró ez a csend,
Ami minket körbevesz
De még is oly kellemes
Pedig legszívesebben elfutnék
Lelkem megpihen
Szívem menekülne
Harcban áll e két dolog
Menjek, vagy maradjak
Elmenni képtelenség
Maradni esztelenség
De miért?
Hisz erre vártam tudom rég!
Mozdulnék, de már nem tudok
Fogva tart a két karod
Ölelsz szorosan és erősen
Csókjaid bilincset vernek szívemen
Péli Ildikó
Új dallam! Úgy utálom a távolságot És az időt, mely oly lassan pereg Homokszemek a szélben Olyan vagyok nélküled Vágyom rád és érzem Elve...
