Kérlek, várj
Emlékszem, mikor először
Két karodba bújva öleltél
Szemed ígéretét mai is látom
Elhittem neki, hogy ez nem álom.
Mikor először csókoltál
Beleremegett a nagyvilág
Mint áramütés, ami szíven talált
Megszűnt tőle a külvilág.
Azóta is folyton arra vágyom
Újra érezni, ajkaid a számon
Érezzem, hogy remeg a szív
Hogy remeg a láb, kérlek, várj.
Csak tudnám, hol hibáztam el
Két karod többé miért nem ölel?
Kezdjük újra ez az, amit szeretnék
Karjaidban úgy megpihennék.
Péli Ildikó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése