Nézem
a fényképedet és azon gondolkodom
Milyen
ostoba voltam fel nem foghatom
Mikor
szemeim előtt más arca lobogott
S
nem vettem észre mi nyilván való volt
Hogy
szerelmed virágja csak nekem nyílott
A
legnagyobb hibát még is ott követtem el
Mikor
szívem hangjára nem figyeltem fel
Pedig
meg súgta Nekem, elengedni vétek
Ha
meg teszem is szeretni foglak Téged
S
nélküled oly sivár pusztaság lesz az élet
Szerelmes
szíved mindig értem dobbant
Évek
szálltak el, de reményt fel nem adtad
Köszönöm,
hogy szívem volt minden vágyad
És
kevélységemért sohasem értek vádak
Csendes
szeretetedért mi lelkem megnyitotta
Érzem
új esélyt kaptam, amivel élni akarok
Vágyódó
szerelmedről többé le nem mondok
Szívem
neked adom vele mind azt, ami vagyok
Egy
szerelmes férfi ki csak is Érted ragyog
S a
Pusztán a létezésedtől újra nagyon boldog
Szép
arcod nézem, csendben ölel két karom
Magamhoz
húzlak, lágyan ajkaidat csókolom
Most
érzem, igazán már nem csak álmodom
Végre
ránk is nevetnek az égen fénylő csillagok
S
nem kísérnek többé már magányos alkonyok
Mert
itt leszel, mindig s többé nem engedlek el
Boldog
legyél mellettem érte mindent meg teszek
Amíg
élek, védelek, vigyázlak majd és féltelek
Közös
utunkon ígérem, mindig melletted leszek
Szívem
összes szeretetével csak téged szeretlek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése