Volt egy lány, szép és ártatlan
Boldogságtól sugárzó, még túl fiatal
Sorsát nem Ő választotta
Mások döntöttek helyette
Árnyékot szórtak tiszta lelkére
Kék égbolt, szép napos délután
Álmokkal teli, ábrándos fiatal lány
Fáradtan hazafelé sétált a parkon át
Szívében égett megannyi szunnyadó vágy
Nem látta más csak a haldokló napsugár
Nap könnye az arcodon lehelet vékony fátyolon
Hull alá s válik semmivé
Ha érinthetném, ha két kezemmel letörölhetném
Szívem, adnám mindezért
Hogy újra kicsit lelkemben élhess még
Nap könnye az arcodon nem fájna többé
Hiába várták, többé nem látta őt senki
Emléke égő fájdalom, titok öleli
A sötét kis szobát újra felváltja a fény
De gyakran ma is látni még
A szemekben csillogó bolond reményt.
Nap könnye az arcodon lehelet vékony fátyolon
Hull alá s válik semmivé
Ha érinthetném, ha két kezemmel letörölhetném
Szívem, adnám mindezért
Hogy újra kicsit lelkemben élhess még
Nap könnye az arcodon nem fájna többé
Hogy újra kicsit lelkemben élhess még
Nap könnye az arcodon nem fájna többé
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése