Gyertya, lepel, tükör! (történet)

Ez a történet egy laktanyában játszódik, Még amikor volt sorkatonai szolgálat!

Hogy unalmukat elűzzék a fiúk kitalálták, hogy idézzenek szellemet!

A társaság fő hangadója esküdözött, hogy ő valóban vett már részt ilyen szeánszon, és tudja, hogyan kell! Először az asztaltáncoltatást akarták végre hajtani! Volt egy Tiszt, aki nem hitt az ilyesmiben és ő ragaszkodott hozzá, hogy jelen legyen az idézésen! Végül is a tükrös lehetőség mellet döntöttek! ( egy tükör, gyertya, egy lepel, és egy médium, félhomály a szobába) kell hozzá!

Tükröt találni nem volt nehéz, gyorsan leszereltek egyet a fürdőből és már mehetett is a buli!

A szobában 4 –en tartózkodtak! A zseni a tiszt és még két kíváncsiskodó!

A többiek, akik tudtak az éjszakai kalandról, de bátorságuk nem volt, hogy bemenjenek azok az ajtó előtt várakoztak. Nem kellet sokáig várniuk, mert gyorsan egymást követték a fejlemények, események!

Először Egy ijed kiáltást halottak majd bútorok felborulásának zajait, majd ajtó kicsapódást és rémült mindenkit félre lökő tisztet, aki nem tudta olyan gyorsan elhagyni a termet, mint ahogy szerette volna! Az ajtó előtt állók közül többeket fellökött. Olyan falfehér volt, mint ha ő maga is meghalt volna! A haja lett a legfurcsább, mert elől és fél halántéka hófehér lett.

Pillanatok alatt őszült meg! Tiszta sokkot kapott! Az eset után a gyengélkedőre vitték majd szanatóriumba került, és leszerelték!

Többen kérdezték tőle is mi történt a szobában, de nem felet csak annyit mondott mindig, hogy nem beszélhet róla, mert akkor baj lesz! És hogy nagyon fél!

Természetesen megkérdezték a másik 3 –rom embert is, de ők sem voltak hajlandók sok mindent elárulni arról, hogy mi is történt akkor ott bent a szobába!

Mind össze annyit tudtak mondani, hogy minden szépen zajlott egészen addig, amíg a tükörről lenem került a takaró! Mert akkor kialudt a gyertya és a tükörben egy fehér fényszerű jelenés volt megfigyelhető! De nem nagyon figyelték, mert a Tiszt arcát nézték, hiszen meg akarták ijeszteni és nem gondolták komolyan azt, hogy valóban látni fognak valamit a tükörben!

Ők már csak akkor néztek a tükörre mikor a Tiszt rémült arcát látták!

Nem végződött jól ez a szórakozás! Az egyikőjük majd halálra ijedt valamitől a többit pedig fogdába csukták 3 hónapra!

Szeretlek

Szeretlek

Fénylő kék szemed mindig ámulatba ejt

Fénylő csillagként ragyog benne a szeretet

Így érzek én is szívem legmélyéről

Szerelem sok kicsi fénye dobban igazán mélyről

Ez a szó oly fontos én nekem

Félek leírni még igazán nem, érzem

De szerelmed az én szívem is lángra lobbantja

Most már félelem nélkül ejtik ajkaim –e szavakat

SZERETLEK!  

Sokkoló éjszaka! (történet)

Sokkoló éjszaka!

A soron következő történet egy sorházakból álló lakóközösség egyik lakójának érdekes esetét meséli el!

Az egykori temetkezési helyre épített házak mai lakóik gyakran számolnak be különös látomásokról, tárgyak eltűnéséről és egyéb furcsaságokról. Rendszerint csak futólag említik meg az épp aktuális eseményt, azt is inkább saját közösségükben. Ettől eltekintve nem szívesen beszélnek róla, főleg nem idegeneknek.

Egy dologban azért szinte mindenki egyet ért, hogy történnek furcsa dolgok , vannak különös  hangok, de nem mindenki gondolja úgy hogy ezt a szellemvilágnak köszönhetik.

A történet szereplője egy új lakó, aki igen szkeptikusan hallgatta a lakok történetit. Ezt az elbeszélést nem a történet főszereplőjétől, hanem az egyik ott lakó nőismerősömtől tudom.

A főhősünk, akit nevezzünk most Zoltánnak. Egy szép napon megvásárolta ez egyik sorház épp üresen álló lakását. Ő is halott Mende-mondákat arról a környékről, de soha egy percig nem hitt bennük. A beköltözés után ( kb 10 évvel ezelőtt) minden úgy ment, mint rendesen, élte minden napi életét. Beszélgetett néha a szomszédokkal, de csak futólag mivel Zoltán nem nevezhető könnyen barátságot kötő embernek. Ezek a néhai alkalmakkor előkerültek a furcsa történetek. Zoltán eleinte még meg hallgatta és bele szolt a beszélgetésekben, amik alkalmával a kételyeinek adott hangot. Még végül teljesen kivonta magát az ilyen jellegű társalgásokból.

A közösség tagjai megértették és tiszteletbe tartották, a továbbiakban nem keresték ehhez hasonló témákban Zoltán társaságát.

Zoltán már több hónapja lakott újdonsült otthonában, élte békésen magányos minden napjait. Majd egy éjszaka Zoltán közvetlen szomszédja (István) félelmetes üvöltésre ajtó csapódásra ébredt. Érezte, hogy valami baj lehet és gyorsan kirohant a házból, hogy megnézze mi is történt a szomszédjával, tud-e neki segíteni valamiben. A látvány, ami fogatta egyszerre volt félelmetes és nevetséges.

Zoltán egy szál alsóneműben állt az udvaron, reszketett, mint a nyárfalevél, de mozdulni úgy látszott képtelen. Mereven bámult a házba a nyitott ajtón keresztül. Az éber szomszéd hiába próbált szót váltani emberünkkel az csak állt szótlanul, mereven bámulva házban maradt sötétséget. Majd kb 10-20 per múlva, addig figyelembe sem véve Istvánt, végre megszólalt.

-                     Nincs semmi bajom, csak rosszat álmodtam. Szólt majd visszament a házba, magára hagyva a kissé tanácstalan Istvánt.

Az eset persze nem maradt titokban, másnap délutánra már mindenki hallotta az esti kaland részleteit.

Többször próbáltak a szomszédok faggatózni Zoltánnál, de Ő mindig elzárkózott ezektől a közeledésektől. Nem lehet semmit kiszedni belőle a lelkesedés idővel alább hagyott és szép lassan feledésbe merült anélkül, hogy kiderült volna mi is történt akkor éjjel.

Zoltán nem beszél. De tény hogy az eset óta minden éjjel lámpafénynél alszik.

És ez legalább 10 éve így megy minden áldott este.

Valami bántott

Valami bántott

Ha volt is bármi, ami bántott

Egyetlenegy szavad rá fátylat rántott

De hiányodért semmi sem kárpótol

Mert szép szavadra az éj árnyat bontott

 

Sötét felhők takarják a holdat

Sok ezer csillag ragyog most más bolygóra

Hiába tudod, hogy ott a felhők felett ragyognak

Ha nem látod és érzed, hiába olyan csodásak

 

A csillagok s a hold mindig állandó

Hiába a váltakozó napszakok a vastag felhőtakaró

Van, ami sosem változik, mindig ugyanaz marad

Mint a szíved mélyéről felhangzó gyönyörű szavad

Péli Ildikó

Szellem biciklis! (történet)

Szellem biciklis!

A soron következő történet Nagykátán játszódott. A város szélén az utolsó házban laktak a Ibiék akitől ezt a történetet hallottam. Az előttük lévő házban egy 50 -es éveikben járó házaspár lakott. Ez a ház előtt viszont két lakatlan romos házvolt, és legalább 100m után voltak ismét lakott házak. Tehát elég kihalt volt a terület.
Ibolya nagyon jó barátságban volt a szomszédjaival főleg a közvetlen szomszéddal. Ilonával és Jánossal!
János egy ipari területen dolgozott reggel 6-15 óráig. ( ez később fontos) elég beteges volt szinte mindene fájt , de nem panaszkodott. Egy nap rosszul lett a munkahelyén kórházba vitték. Hamar kiderült, hogy rákos! Nem adtak sok időt az orvosok! A rosszullét után 2 hétre meghalt. Ilona a gyerekeihez költözött és a ház üresen maradt. Ibolya ment minden nap etetni az állatokat. Ő szinte mindennap késő estig egyedül volt otthon. Nem volt félős még is ami ezután következett őt is kiverte a víz és elkapta a páni félelem.
Pár nappal a haláleset után, de még a temetés előtt, délután nagyon furcsán ugattak a kutyái, hol ugattak, hol vonyítottak. Nem volt még késő ( bár ez télen volt) úgy 16 óra után lehetett még nem volt sötét , de felkapcsolta a kinti villanyt mielőtt kilépett volna a házból. Nem látott semmi szokatlant csak a szomszéd János bácsi tolta befelé a biciklijét, mint mindig ilyen tájt. Még rá is köszönt Ibolya és már indult is befelé. A döbbenet a házban érte. Hiszen János bácsi két napja halott nem mehetett haza, nem tolhatta a biciklit.
Mikor egy kicsit összeszedte magát ismét kiment, a kutyák már nem vonyítottak, békésen feküdtek a helyükön. Át sétált a szomszéd kerítéséig és szétnézett az udvarban, János bácsi mindig a ház sarkának támasztotta a bicajt, de most nem volt sehol. sem a fal mellet sem az udvar többi részén sem. A ház teljesen lakatlan volt. Senki betolakodó nem járt ott. Na, ekkor lett igazán rosszul, Elmondása szerint nem tudja meddig állt kint a hidegben mire el tudott indulni, de mikor sikerült akkor aztán szedte a lábait. Nagyon megijedt, mert egyértelmű volt számára hogy János bácsi szelleme tért haza a munkából.
Soha többet nem látta a szellemet, de amíg élt nem felejtette el.

Végtelen Asszonya (festmény, olaj) ELADÓ! (20.000 Ft)

Áldás !

Áldás!
Boldog Karácsonyt sok színes álmot
Váljon valóra minden kívánságod
Legyen az újév eredményben gazdag
Szeretetben hiánytalan!
Boldogság legyen minden perc és nap
Áldásom kísérje végig utadat
Ne kisértsenek gonosz árnyak
Csak szívem legfőbb kívánsága
Boldogság és szeretet szálljon rád és családodra!
Péli Ildikó

Horgásztó (festmény, 60x80, olaj) ELADÓ! (15.000- FT)

Openhouse- Dabas (festmény)

Napraforgók (festmény, olaj) ELADÓ (10.000-FT)

Téli táj (festmény)

Kispatak (festmény)

Vízesés (festmény) ELADVA

Erdő mélyén (történet)

Erdő mélyén

Egy őszi este valamikor november elején járunk egy kis faházban az erő mélyén . A házikót tölgy és fenyőerdő öleli körben. Az épület mögött egy nem túl nagy természetes tavacska húzódik. A tó felől sűrű pára szál felfelé és borítja be a tájat és kísérteties hatást kölcsönözve neki. Két fiatal ittas srác talált rá a lakatlan házra mikor kiutat kerestek a sűrű erőből. Nem a környékre valóak voltak, teljesen véletlenül kerültek oda. Az autójuk lerobban a helyszíntől úgy 4-4,5 km-re. Így gyalogosan folytatták az utat, reménykedtek benne, hogy csak találnak egy pár kilométeren belül lakott területet ahonnét segítséget tudnak majd kérni. Teljesen átfagyva több órás gyaloglás után találtak rá a kis faházra. Fáradtak voltak, éhesek és részegek, úgy gondolták ott maradnak éjszakára és majd reggel indulnak tovább.

A ház jól felszerelt volt. Konyhából, egy szobából és egy fürdőből ált. A szobában, ami nappalinak is használhattak egy régi kandalló ált . A fiatalok fáradtak voltak nem vágytak másra csak, hogy végre aludhassanak egy keveset. Ledobták magukat a vetetlen ágyakra és hamarosan már aludtak, is mint a mormoták. Mind a ketten váratlanul alig pár perces alvás után vízmorajlására ébredtek. Mintha a tenger morajlana vihar alatt. Kinéztek az ablakon hátha meglátják a hang forrását, de a sűrű mindent beborító párától semmit sem láttak. Kimentek megnézni mi lehet az a hang. A hangirányába indultak, majd váratlanul minden hang megszűnt! Mentek tovább pár perces sétával elértek egy tó partjáig, de az csendes volt még mintha nem is hullámzott volna.  Túl sokat nem foglalkoztak vele visszamentek a faházban és újra álomba merültek. Másnap reggel korán ébredtek, fejfájással, rossz gyomorral, ahogy az kell egy át ivott nap után.  Mikor kilépet az ajtón még nagyobb pára vagy köd borította a táját, mint éjszaka. Szinte olyan sűrű volt, hogy meglehetett fogni. A minden beborító fehérségen kívül Semmit sem láttak. Azt sem tudták hol vannak, és hogy merre induljanak. Találomra indultak el, pár méter után mikor visszanéztek már a házat is elnyelte a fehérség. Rövid séta után a tó partján találták magukat. A vízfelszíne sima volt , pára és a ködnek nyoma sem volt , de az a ezüst fény ami teljesen beborította egyszerre volt félelmetes és gyönyörű. Nem lehet tudni meddig bámulták a jelenséget, mikor szabadulni tudtak az élmény hatása alól elindultak az ellenkező irányban. Még mindig semmit sem látva.

A hogy távolodtak a helyszíntől úgy oszlott a fehérség is, majd hirtelen teljesen megszűnt.

A tájat már ismerősnek találták, így haladtak tovább. Gondolták, hogy nem lakott terület felé, hanem inkább arra mennek amerről az este jöttek. Nem tévedtek! Egyenesen oda érkeztek vissza ahol az autót hagyták. Bár most rövidebbnek érezték az megtett utat.

A kocsi már az első próbálkozásra indult mintha semmi baja nem lett volna. Fiúk annyira örültek a váratlan fordulatnak, hogy nem is teketóriáztak tovább elindultak. Nem is haladtak sokáig mikor már maguk mögött hagyták az erdőt. Szerencsésen értek haza.

Otthon minden barátnak, ismerősnek elmesélték mi történt velük. A barátokat nagyon érdekelte a történet, de nem igazán hitték el. Így történt, hogy immár 5-es ( a két fiatal, akik átélték az eseményeket és még három barát), elindultak megkeresni a rejtélyes házikót.

Sikerült vissza találniuk arra a helyre ahol az autót hagyták, de a házat és a tavat nem találták meg.

Az eset után senki nem hitt a két fiúnak, azt mondták, hogy biztos annyira részegek voltak, hogy hallucináltak és a kocsiba töltötték az éjszakát.

A két fiatal srác sokáig nem nyugodott bele és többször indultak a házikó keresésére. Amit soha többet nem találtak meg!

Még állítólag a közeli falucska lakóit is kérdezgették, de azok nem tudtak semmilyen faházról és tóról az erőben. Véleményük szerint az erdőben nincs tó sem természetes sem mesterséges.

Karácsony! Péli Ildikó

Karácsony

Eljött, újra itt van szent karácsony éjjele

Családokat összefogja a szeretet ünnepe

A lakás legszebb dísze a fénylő karácsonyfa

Alatta a sok ajándék, amit hozott Jézuska

 

Egész napos készülődés szem, szájnak ingere

A sok finom sütemény a gyerekek kedvence

Karácsonyi dalokat ont már a hangdoboz

Rég nem látott családtagok ülnek asztalhoz

 

Ebben a három napban melegebb a szívünk

Lelkünk harangjai súgják, szeressünk míg  élünk

Hogy ez az ünnep szebb legyen a többinél

Szíved s lelked megnyíljon, ezt kívánom én

Péli Ildikó

Széttört Szív

Széttört szív

Annyi sok szép óra a múltba veszik el

Nélküled magányos emlékként ölel majd fel

A fájdalom sötét mélységéből, ahová löktél

Felemel egy érzés, hogy egykor szerettél

 

De most még fáj a szakítás és nem feledem

Milyen boldog voltam, míg itt voltál velem

Már nem vagy csak egy emlék, egy félelem

Keserű fájdalom, mi kísérti a lelkemet

 

Széttört szív a legfájdalmasabb mi érhet

És nem számít, miként törik el, csak érzem

Fékezhetetlen düh s tehetetlenség mivel járhat

A szívembe mar, lelkembe tép minden, ami fájhat

 

 

S bár tudom, hogy semmi nem tarthat örökké 

De mégsem hittem el, hogy ez a mese is véget ér

Mertem hinni a csodában s minden szavadban

A szerelmedben és gyönyörű mosolyodban

 

Boldog voltam sokszor, ezt köszönöm neked

Ha újra kezdhetném, újból járnék veled

Csak azt kérném, ne törd össze a szívemet

Szeress engem úgy, ahogy én azt megérdemlem.

 

Gondolj rám, mikor te szívedet törik ketté 

Mikor lelkedet ezer darabra tépik majd szét

Érezd majd a szenvedést, a feszítő kínt s félj

Csak akkor érzed majd, hogy mit veszítettél

 Péli Ildikó

Ági és harangok (történet)

Ági és a harangok!

Az első történet egy családi házban játszódik. Ági a történet szereplője, nagyon rossz házasságában élt férjével és két gyermekével. Egy kb 4000fős faluban laknak egy szép nagy szintes házban. A ház alsó részében egy butik üzemel. Üzletben, mint általában két bejáraton lehetett bejutni egy, amin a vásárlók és egy pedig a család szabadon tudott közlekedni az otthonuk és az üzlet között. Ági biztos volt benne, hogy a férje mikor üzleti útra megy rendszerint más nők társaságát is élvezi az üzleti sikereken kívül. Áginak két gyermeke van egy 20 éves fiú és egy 18 éves lány . A lány értelmileg sérült,  beteg sokat hordta orvostól – orvosig , de  nem tudtak rajta segíteni. Ági sokat halott egy közeli faluban élő jósnőről úgy gondolta elmegy hozzá és meghallgatja, hogy az mit mond, mit lát mi vár rá a jövőben. A jósnőnél tett látogatás elég mély benyomást tett Ágira. Sok kérdésére választ kapott. Bár nem járt rendszeresen a jóshoz, de ha valami nagyon bántotta vagy érdekelte fel – felkereste ez után őt!

A férjével való kapcsolata kezdett elviselhetetlenné válni, már úgy érezte nem bírja tovább. Az idegei teljesen kész voltak, az összeomlás sem ált már messze! És ezekben az időkben elkezdődött valami. Ági szereti a lélekharangokat így nem furcsa, hogy szinte minden ajtó felett és még az üzlet mennyezetéről is azok lógnak! Említettem , hogy az üzlet két bejárattal rendelkezik, A utcai bejárat sem közvetlen az utcáról nyílik, van előtte egy kis előszoba .

Egy alkalommal Ági ép nem tartózkodott az üzletben halotta a csengő (harang) hangját, ami jelezte, ha nyílik az üzlet ajtaja. Mikor átment senkit nem talált az üzletben az ajtó csukva s már a harang sem szólt. Nem foglalkozott vele úgy igazán visszament a lakásba. Ettől az alkalomtól kezdtek rendszeressé válni ezek a téves riasztások. Függetlenül hogy Ági az üzletben vagy a lakásban tartózkodott. Ami eleinte csak nappal volt megfigyelhető, az később már az éjszaka közepén is gyakran szólt a harang. Közben úgy alakultak a történések, hogy kiderült ki is Ági férjének szeretője! Sok vita és veszekedés után még rosszabb lett a kettőjük kapcsolata. Ági Nehezen viselte bár a kapcsolata a férjjel már évek óta rossz volt. Az egész olyan furcsa volt , váratlanul a férj bejelentette elhagyja őket hol addig hallani sem akart a költözésről!. Változás kezdete megegyezett a harangok önállósodásának kezdetével. Innentől kezdve nem hogy csökkentek volna a harangok aktivitása, inkább még erősebben voltak jelen Ági és családja életében. Már nem csak az üzletben szólaltak meg rendszeresen, hanem a lakásban elhelyezett lélekharangok is megszólaltak még olyan harang is ami nem ajtó fölé volt rakva. Ági ekkora már biztos volt benne hogy ez nem lehet véletlen , félt egy kicsit de valahogy inkább barátként nézte a harangokat. Úgy érezte, hogy valaki így akar neki üzenni a túlvilágról. Így történt, hogy Ági még egyszer elment a jósnőhöz.

A jósnő elmondta Áginak, hogy a szülei és nagy szülei szellemei akarnak segíteni neki.

Ne féljen tőlük és hagyja, hogy tegyék a dolgukat. Ha elvégezték a feladatukat el fognak menni, tegyen mindent ugyan úgy, mint eddig és meglátja, hogy jó irányban fog változni az élete. És így lett, még egy pár hónapig (egyre ritkuló aktivitással) kísérte az életüket a harangszó, de szép, lassan ahogy Ági kezdett megnyugodni és elkezdte felépíteni új életüket, lassan minden vissza ált a régi kerékvágásba. Ma már csak akkor szólnak a lélekharangok, ha valóban jön valaki.

Repülő szán!

Repülő szán

Hófehér a táj gyönyörűen szikráznak a csillagok

Decemberi éjszakában rejlenek sok álmok

Valahol magasan, az égen repül egy szán

Sok rénszarvas húzza egy egész éjszakán  át

 

Erre az éjszakára megáll az idő, nem pereg tovább

Télapó jön s egy kis csoda, ami téged is vár

Vágyakkal teli zsákja nyomja széles vállát 

Öröm lakozik nyomában, amerre csak jár

 

Varázslat ez, mi minden kicsi szívben újra él

Minden évben eljön, így december elején

Csodaszarvas, repülő szán, házról házra száll

Hogy valóra váltson sok édes álmot és csodát.

Péli Ildikó

Ünnep! Péli Ildikó!

Ünnep

 

Hulló pelyhekkel érkeznek az ünnepek

Magányos jégbe fagyott életek

Megannyi széttört, megfagyott szív

Kiknek ez a szó nem öröm, sokkal inkább kín

Egyedül négy fal közé, csend hidegébe zárva

Reszket jégbefagyott szívük, melegséget várva

 

Három napig nagyon tudunk szeretni

Az év többi napjában már elfelejtünk élni

Szeretlek szót is leírjuk, és mondjuk százszor

De szívünkben az érzés sokszor már nem lángol

Elég volt az álszent három napig élő szeretetből

A szeretteidet szeresd igazán tiszta szívből 

 

Nem kell szeretned az egész világot

De kiket igen, azokat ne csak karácsonykor

Szeretet ünnepének hívják, de nem az a lényeg

Téves úton jársz, ha így éled az életed

Szeretni tudni kell, amíg csak világ a világ

Hiszen Te is csak akkor vagy boldog, ha rád talál

 

Legyen az ünnep mindenkinek szeretetben gazdag

A jövő év pedig legyen tele sikerekkel s minden jóval

Ne legyél soha magányos s szeretetben hiányos

Szeressen a családod és minden barátod

Azoknak, akik ezt a verset olvassák, szívből kívánok

Kellemes, Békés, Boldog, KARÁCSONYT

 Péli Ildikó