Szellem biciklis!
A soron következő történet Nagykátán játszódott. A város szélén az utolsó házban laktak a Ibiék akitől ezt a történetet hallottam. Az előttük lévő házban egy 50 -es éveikben járó házaspár lakott. Ez a ház előtt viszont két lakatlan romos házvolt, és legalább 100m után voltak ismét lakott házak. Tehát elég kihalt volt a terület.
Ibolya nagyon jó barátságban volt a szomszédjaival főleg a közvetlen szomszéddal. Ilonával és Jánossal!
János egy ipari területen dolgozott reggel 6-15 óráig. ( ez később fontos) elég beteges volt szinte mindene fájt , de nem panaszkodott. Egy nap rosszul lett a munkahelyén kórházba vitték. Hamar kiderült, hogy rákos! Nem adtak sok időt az orvosok! A rosszullét után 2 hétre meghalt. Ilona a gyerekeihez költözött és a ház üresen maradt. Ibolya ment minden nap etetni az állatokat. Ő szinte mindennap késő estig egyedül volt otthon. Nem volt félős még is ami ezután következett őt is kiverte a víz és elkapta a páni félelem.
Pár nappal a haláleset után, de még a temetés előtt, délután nagyon furcsán ugattak a kutyái, hol ugattak, hol vonyítottak. Nem volt még késő ( bár ez télen volt) úgy 16 óra után lehetett még nem volt sötét , de felkapcsolta a kinti villanyt mielőtt kilépett volna a házból. Nem látott semmi szokatlant csak a szomszéd János bácsi tolta befelé a biciklijét, mint mindig ilyen tájt. Még rá is köszönt Ibolya és már indult is befelé. A döbbenet a házban érte. Hiszen János bácsi két napja halott nem mehetett haza, nem tolhatta a biciklit.
Mikor egy kicsit összeszedte magát ismét kiment, a kutyák már nem vonyítottak, békésen feküdtek a helyükön. Át sétált a szomszéd kerítéséig és szétnézett az udvarban, János bácsi mindig a ház sarkának támasztotta a bicajt, de most nem volt sehol. sem a fal mellet sem az udvar többi részén sem. A ház teljesen lakatlan volt. Senki betolakodó nem járt ott. Na, ekkor lett igazán rosszul, Elmondása szerint nem tudja meddig állt kint a hidegben mire el tudott indulni, de mikor sikerült akkor aztán szedte a lábait. Nagyon megijedt, mert egyértelmű volt számára hogy János bácsi szelleme tért haza a munkából.
Soha többet nem látta a szellemet, de amíg élt nem felejtette el.
Ibolya nagyon jó barátságban volt a szomszédjaival főleg a közvetlen szomszéddal. Ilonával és Jánossal!
János egy ipari területen dolgozott reggel 6-15 óráig. ( ez később fontos) elég beteges volt szinte mindene fájt , de nem panaszkodott. Egy nap rosszul lett a munkahelyén kórházba vitték. Hamar kiderült, hogy rákos! Nem adtak sok időt az orvosok! A rosszullét után 2 hétre meghalt. Ilona a gyerekeihez költözött és a ház üresen maradt. Ibolya ment minden nap etetni az állatokat. Ő szinte mindennap késő estig egyedül volt otthon. Nem volt félős még is ami ezután következett őt is kiverte a víz és elkapta a páni félelem.
Pár nappal a haláleset után, de még a temetés előtt, délután nagyon furcsán ugattak a kutyái, hol ugattak, hol vonyítottak. Nem volt még késő ( bár ez télen volt) úgy 16 óra után lehetett még nem volt sötét , de felkapcsolta a kinti villanyt mielőtt kilépett volna a házból. Nem látott semmi szokatlant csak a szomszéd János bácsi tolta befelé a biciklijét, mint mindig ilyen tájt. Még rá is köszönt Ibolya és már indult is befelé. A döbbenet a házban érte. Hiszen János bácsi két napja halott nem mehetett haza, nem tolhatta a biciklit.
Mikor egy kicsit összeszedte magát ismét kiment, a kutyák már nem vonyítottak, békésen feküdtek a helyükön. Át sétált a szomszéd kerítéséig és szétnézett az udvarban, János bácsi mindig a ház sarkának támasztotta a bicajt, de most nem volt sehol. sem a fal mellet sem az udvar többi részén sem. A ház teljesen lakatlan volt. Senki betolakodó nem járt ott. Na, ekkor lett igazán rosszul, Elmondása szerint nem tudja meddig állt kint a hidegben mire el tudott indulni, de mikor sikerült akkor aztán szedte a lábait. Nagyon megijedt, mert egyértelmű volt számára hogy János bácsi szelleme tért haza a munkából.
Soha többet nem látta a szellemet, de amíg élt nem felejtette el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése