Erdő mélyén
Egy őszi este valamikor november elején járunk egy kis faházban az erő mélyén . A házikót tölgy és fenyőerdő öleli körben. Az épület mögött egy nem túl nagy természetes tavacska húzódik. A tó felől sűrű pára szál felfelé és borítja be a tájat és kísérteties hatást kölcsönözve neki. Két fiatal ittas srác talált rá a lakatlan házra mikor kiutat kerestek a sűrű erőből. Nem a környékre valóak voltak, teljesen véletlenül kerültek oda. Az autójuk lerobban a helyszíntől úgy 4-4,5 km-re. Így gyalogosan folytatták az utat, reménykedtek benne, hogy csak találnak egy pár kilométeren belül lakott területet ahonnét segítséget tudnak majd kérni. Teljesen átfagyva több órás gyaloglás után találtak rá a kis faházra. Fáradtak voltak, éhesek és részegek, úgy gondolták ott maradnak éjszakára és majd reggel indulnak tovább.
A ház jól felszerelt volt. Konyhából, egy szobából és egy fürdőből ált. A szobában, ami nappalinak is használhattak egy régi kandalló ált . A fiatalok fáradtak voltak nem vágytak másra csak, hogy végre aludhassanak egy keveset. Ledobták magukat a vetetlen ágyakra és hamarosan már aludtak, is mint a mormoták. Mind a ketten váratlanul alig pár perces alvás után vízmorajlására ébredtek. Mintha a tenger morajlana vihar alatt. Kinéztek az ablakon hátha meglátják a hang forrását, de a sűrű mindent beborító párától semmit sem láttak. Kimentek megnézni mi lehet az a hang. A hangirányába indultak, majd váratlanul minden hang megszűnt! Mentek tovább pár perces sétával elértek egy tó partjáig, de az csendes volt még mintha nem is hullámzott volna. Túl sokat nem foglalkoztak vele visszamentek a faházban és újra álomba merültek. Másnap reggel korán ébredtek, fejfájással, rossz gyomorral, ahogy az kell egy át ivott nap után. Mikor kilépet az ajtón még nagyobb pára vagy köd borította a táját, mint éjszaka. Szinte olyan sűrű volt, hogy meglehetett fogni. A minden beborító fehérségen kívül Semmit sem láttak. Azt sem tudták hol vannak, és hogy merre induljanak. Találomra indultak el, pár méter után mikor visszanéztek már a házat is elnyelte a fehérség. Rövid séta után a tó partján találták magukat. A vízfelszíne sima volt , pára és a ködnek nyoma sem volt , de az a ezüst fény ami teljesen beborította egyszerre volt félelmetes és gyönyörű. Nem lehet tudni meddig bámulták a jelenséget, mikor szabadulni tudtak az élmény hatása alól elindultak az ellenkező irányban. Még mindig semmit sem látva.
A hogy távolodtak a helyszíntől úgy oszlott a fehérség is, majd hirtelen teljesen megszűnt.
A tájat már ismerősnek találták, így haladtak tovább. Gondolták, hogy nem lakott terület felé, hanem inkább arra mennek amerről az este jöttek. Nem tévedtek! Egyenesen oda érkeztek vissza ahol az autót hagyták. Bár most rövidebbnek érezték az megtett utat.
A kocsi már az első próbálkozásra indult mintha semmi baja nem lett volna. Fiúk annyira örültek a váratlan fordulatnak, hogy nem is teketóriáztak tovább elindultak. Nem is haladtak sokáig mikor már maguk mögött hagyták az erdőt. Szerencsésen értek haza.
Otthon minden barátnak, ismerősnek elmesélték mi történt velük. A barátokat nagyon érdekelte a történet, de nem igazán hitték el. Így történt, hogy immár 5-es ( a két fiatal, akik átélték az eseményeket és még három barát), elindultak megkeresni a rejtélyes házikót.
Sikerült vissza találniuk arra a helyre ahol az autót hagyták, de a házat és a tavat nem találták meg.
Az eset után senki nem hitt a két fiúnak, azt mondták, hogy biztos annyira részegek voltak, hogy hallucináltak és a kocsiba töltötték az éjszakát.
A két fiatal srác sokáig nem nyugodott bele és többször indultak a házikó keresésére. Amit soha többet nem találtak meg!
Még állítólag a közeli falucska lakóit is kérdezgették, de azok nem tudtak semmilyen faházról és tóról az erőben. Véleményük szerint az erdőben nincs tó sem természetes sem mesterséges.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése