Nem múlik el úgy egy óra, hogy ne gondolj rám
Hogy szívedben a szerelmet ne érezd át
Őrületes lángként tombol a tűz benned
Szerelmed irántam téged el nem enged
Minden nappal közelebb kerülsz így hozzám
Érzed újra, mennyire szerettél egy őszi éjszakán
Most már oly erős a vágyad, a feltüzelt szenvedély
Hogy senkit énelőttem így még soha nem szerettél
Eljössz újra szívem egyetlen szép szerelme
Mert nélkülem életedet élni nem vagy képes
Akkor lesz boldog az én szerető szívem
Mikor kezed a kezemben újra benne éghet.
Ez a szerelem soha nem múlik majd el
Egymáshoz köt bennünket s nem ereszt el
Az el nem múló vágy végtelen idejében
Élünk egymás mellet a szerelem örök tüzével.
Péli Ildikó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése