Egy
forró nap délután
Szeptember volt, egy forró nap délután
Csendben néztelek s égetett a vágy
Nem szóltam semmit, élveztem a lángoló lázat
Mit közelséged gyújtott kellemesen égő vágyat
A percek rohantak sürgette őket az ősi tűz
Órák repültek, testem a Tiédnek feszült
Gyengéden átöleltél s lágy volt a mozdulat
Mint édes, törékeny kincset, tartottál karodban
Az idő sebesen haladt, szerettem volna, ha megáll
Hogy ne tegye múlttá a forró szeptemberi éjszakát
Nem állt meg, bár milyen gyönyörű tovább haladt
Szívemben őrzöm első éjszakánk s nem felejtem soha
Azt hittem gyors láng volt, futó lázas sürgető vágy
Hogy talán többé éhes ajkaid nem csókolják a szám
De tévedtem, mert azon a gyönyörű éjszakán
Sokkal több történt köztünk, mint testünket égető
vágy
Most már tudom, hogy amitől akkor féltem
Mikor csókoltál s testünk örült lánggal, egymáson
éget
Hogy a testiség oltárán feláldozunk gyönyörű szépet
A barátságunk tiszta vizű forrását féltettem
Valódi volt a félelem, okkal sem volt veszélytelen
De amit elmondhatok, hogy mindent meg nyertem
A barátságod s féltő szerető csupa szív lelked
A szerelmed, amit viszonoz az én angyali szívem.
Péli Ildikó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése