Nélküled nem látom
Zord téli éjszaka van
Jégbe fagyott csönd
Éjjeli lények vacognak
Meg roppan a földön
Lábuk alatt a fagyot hó
Ijesztő hang a csöndben
Félelmet kelt azonnal
Megrezdül valami a szívben
Hogy itt a végzet várja
Egy újabb esély a halálra
Kint oly hideg a sötét
Jeges fényű csillagfény
Félelmet kelt az éj
Nélküled nem látom a fényt
Éji takaró szál szemem elé
Meleg szoba véd engem
Innét távoli a félhomály
Szívem még is reszket nélküled
Nem létezik a forró vágy
Ha nem vagy velem
Zakatol, a vágy hiányzol
Szívem, szívedért kiált
Sok elmúló nappalok
Nélküled véget ért éjszakák
Nekem mind fájó pontok
Szeretem gyengéd szerelmed
Elkerül a magány hideg szele
Kezed s finom érintésed
Mert te itt vagy velem
És a tél is nyár lesz veled
Nem számít már a zord tél
Sem a jégbe fagyott csönd
Csak az éjjeli lények vacognak
Ők reszketnek a földön
Félnek s végzetet várnak
Boldogság, hogy itt vagy velem
Úgy repülnek az órák s hetek
Szeretlek, tudnod kell kedvesem
Jó, hogy újra veled leszek
S félve soha ne hagyd szívemet
Péli Ildikó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése