Vágy

 

Vágy

Feltüzel a vágy, kínzó égésként halad a testemen át.

Hiányod égeti minden porcikám, ha tehetném, szaladnék hozzád.

De messze vagy, nem érlek el, nem láthatom fénylő szemedet.

Ölelő karodra, forró csókodra szomjazom, úgy kellesz nekem.

 

Emlékszel, milyen volt tüzes lángként égető első csókod?

Nyelvünk ölelkező kéjes ritmusa s lent ujjaid finom játéka?

Milyen volt a csókom, s felpezsdült testedet hogy égette a szám?

S vajon álmaidban hányszor tört fel belőled az irántam érzett vágy?

 

Megannyi kérdés a szűnni nem akaró kínzó vágy, mi bennem él.

Belefeszül a létem, úgy kívánom, hogy érj hozzám, és velem légy.

Szeress, kérlek, ölelj, csókolj újra, mint megannyi édes éjszakán.

Csak azt kérem, gyere vissza, s szeretkezzünk, míg lüktet a vágy.

Péli Ildikó