Elmúlt rég!

 

Elmúlt rég

Minden, ami volt, elmúlt rég

Minden álmom elfújta a nyári szél

Minden, ami marad, érzem túl kevés

Mert még mindig bennem élsz.

 

A szívem lángolva ég és fáj

Mondd, meddig képes gyötörni ez a láng

Miért nem megy más szívhez párnak

Felégetni mindent, ami fájhat.

 

Ha csak tehetném, kitépném szívemet

Két lábbal sárba taposott lelkemet

Hajítanám messzire, ki a végtelenségbe

Hogy soha többé ne égethesse testemet.

 

Kint az űrben gyorsan hamuvá  égne

Nem éltetné tovább a hazug remény sem

Csak én lennék nélkülük teljesen elveszve

Életem nélkülük hamar véget érne.

 Péli Ildikó

Álmokba ringattál! Péli Ildikó

 

Álmokba ringattál 

Álmokba ringattál szép szerelmem

Hevítve égő szenvedélyem

Lángokba borította eget, s földet

Csak a te szíved maradt kivétel

 

Engedném még évekig, hogy ringass

Felhők puha habjaiban hozzám bújhass

Szárnyaló lelkemről ne vágd le a szárnyakat

Csak szép álmokba ringass engem sokat

 

Minden hozzám írt szavad elringatott

Szép reményekben fürdetett minden alkalom

Része lettél életemnek, nem is kicsit

Félek, nem tudok nélküled továbblépni

 

Hazudj még, mert nem akarlak elveszíteni

Nem tudok rólad végleg lemondani

Mély érzéseid végre érezni akarom

Rajtad múlik lesz-e rá alkalom

 

Lehet mindez valóság és nem csak álom

Szenvedélyem tüzében te is ugyanúgy lángolsz

Minden szavad igazi és nem átverés

Akkor szeress végre, mert ez így nekem kevés

 

Ringass el végre a szerelmeddel

Égjünk együtt a szenvedéllyel

Ne engedjük senkinek, hogy közénk álljon

Hogy hazug szavakkal minket tápláljon.

Péli Ildikó

Egyetlen Éjszakánk! Péli Ildikó

 

Egyetlen éjszakánk  

A holdsugár ragyog, s én nézem, ahogy

Gyöngyházfényű táncot lejt ajkadon

Első csókunktól nedves még és ragyog

Újabb csókra csábít ez az alkalom.

 

Vigyáznak ránk a fénylő csillagok, ahogy

Szorosan ölel erősen két karod

Összeölelkezve csókolja szám a szád

Úgy mintha levegőt is tőled kapnám.

 

Felragyog arcomon a holdsugár, ahogy

Könnyeim cseppjeiben tündökölve táncot jár

Ha tudnám, megállítanám, hogy ne folyjon tovább

De annyira fáj, hogy ez az egyetlen éjszakánk.

Péli Ildikó

 

Értsd meg, elég volt!

 

Értsd meg, elég volt

Amit érzek, nem lehet véletlen

A bizalmam felemésztik a kételyek.

Győzködöm magam, mert mást nem tehetek

Mert különben tégedet elveszítelek.

És ezt nem engedhetem, hogy így legyen!

De mondd, meddig kell még így élnem?

Mert nélküled semmit sem ér az életem.

 

Értsd meg elég volt, nem bírom már

A sok álmatlan éjszakát és hiányod fájdalmát.

Lehet neked ez csak játék, de nekem valami más

Talán jobb lenne végleg eltűnni már.

Hisz ez a várakozás csak kín, egy büntetés

Pedig nem érdemlem meg, hogy szívemben kárt tegyél

Mert nekem a szerelmed mindennél többet ér.

 

Látom, neked ez mit sem ér

Hogy lelkem miként téped szét.

De mi van, ha mégis tévedek

És valóban csak engem szeretsz.

Ezek a kételyek megőrjítenek, kérdem, én mit tegyek?

A bizonytalanságba beleőrülök, és az nem lehet

Hogy ez miatt téged elveszítselek.

 

Mondd, mit tegyek, hogy túléljem az időt

Mely oly végtelen és neked pereg.

Amitől én nagyon szenvedek és félek

Nem tudok tétlenül várni és remélni.

Nekem ennél több kell, mert boldogan akarok élni

És a teljesség érzésének birtokában lenni

Csak veled szeretném mindezt átélni.

Péli Ildikó

Jó éjszakát Kedves! Péli Ildikó

 

Jó éjszakát

A nap is elbújt, aludni tért

Vele együtt sok virág, a rét

Felébred az éjszaka

Vele együtt sok virág illata

Csak azt susogja

Jó éjszakát kiscsillag!

 

Ragyogó csillagok ezrei

Éjszaki virágok százai

Varázsolják el az éjszakát

Velük együtt téged is vár

A bársonyos félhomály

Mely álmaidra úgy vigyáz.

 

A tündöklő holdsugár 

Beragyogja az éjszakát

A fénye annyira csábító

Lelkedet magába foglaló

Csak azt kívánom neked

Hogy jó éjszakád legyen.

Péli Ildikó

 

Csend! Péli Ildikó

 

Csend 

Éjszaka egyedül sétálok

Magányosan nélküled

Lelkemben üresség, szívemben félelem

Utamon kísér a sok virág illata és a remény.

 

Csend, ami körülveszi minden léptemet

Olyan békés most szívemnek

Pedig fáj és reszket nélküled

Mondd, meddig élsz még nélkülem.

 

Csendes kihalt utcákon lépkedek

Sötét ablakok mögött alvó emberek

Most minden olyan békés lelküknek

Mert nem éreznek szívükben félelmet.

 

Csendesen lépkedek, és szívem zakatol

Az éj sötétje mindig elvarázsol

Sejtelmes mélysége annyira csábító

Érzékeimnek suttogó, és magához hívogató.

 

Hány magányos éjszak telik még el

Nélküled, hogy két karom nem ölel

Mikor lesz negyvennyolc órád, ami csak az enyém

Magányos szívem, mondd, meddig várjon még.

 

Nem sürgetésnek szánom e sorokat

De egy kérdés régóta foglalkoztat

Vajon Te tudnál ennyit várni rám?

Vagy Te is pont úgy vársz, ahogy én rád?

 

Mondd, nem hiába telnek a napok és hetek

Mondd, hogy várnom rád érdemes

És Te csak énrám vársz, mert kell

Szívem szívednek, párnak nagyon kell.

 

Ez a séta is lassan véget ér

A hold is lassan pihenni tér

Egy új nap születik és egy új remény

Hogy egyszer talán enyém lehetsz még.

Péli Ildikó

 

A vágy! Péli Ildikó

 

Vágy

Annyira vágytam már rád

Eszemet veszti már a vágy

Csak téged akarlak oly régóta már

Kérlek hát, ne kínozz tovább.

 

Erre a pillanatra oly régóta várok

Amit elmondani sem tudok

Ölelj csak, és ne szólj semmit

Figyeld, hogy ez az érzés hogy repít.

 

Már nem elég az ölelés, ez a sürgetés

Ereimben száguldó vérem lángolva ég

Hevít már a vágy, hogy jöjjön már a láng

Ami beborítja alvó lelkemet, a kéjt magát.

 

Egyikünk sem szólt semmit

A testünk beszélt helyettünk is

Nem voltam még olyan boldog

Mint mikor testünk összeforrt.

 

De ez csak egy álom volt

Jó álom, de csak képzelet

A vágy járta ábrándos érzelem

Fáj, hogy ez igaz sem volt veled.

 

Eljön majd a pillanat, tudom

Érzem hamarabb, mint gondolom

Csak arra várok nagyon rég

Karjaidba bújva élni még.

Péli Ildikó

 

Minden éjszaka szép! Péli Ildikó

 

Minden éjszaka szép

 

Minden éjszaka szép

Mert varázslatos a sötétség

Annyi mindent rejt és véd

Szemünk elé árnyat vet a fénytelenség.

 

Selymes fuvallat bőrömhöz ér

Érintéseid úgy érezhetném

Minden éjszakát veled tölteném

De elrejt előlem a végtelenség.

 

Minden éjszakát felvált a fény

Szemünk előtt megnyílik a mindenség

Csak Te maradsz láthatatlan még

Árnyat von rám a sötétség.

 

Éjszakákon át annyira szeretném

Ha lélegzetedet érezhetném

Bőrömön ajkaid mentén

Érzem, veled fénybe léphetnék.

 

Testem lángol és ég

Hideg zuhanyt venni sem elég

Mert Terád várok nagyon rég

Csak gyere kérlek, és csókolj még.

 

Szárnyra kel a vágy és a kéj

Hozzád repül, várj hát még

Érezd Te is, amit én

Minden éjszaka légy enyém!

Péli Ildikó

 

Miért félek? Péli Ildikó

 

Miért félek

Mondd, miért félek az ismeretlentől?

Mért reszket szívem egyetlen érintésedtől?

Mondd, hangod még újra halhatom!

Mond, hogy ez nem egy egyszeri alkalom!

Minden érintésed egy lágy fuvallat!

Mely forrón és érzékien simogat!

 

Mondd, miért reszket most szívem?

Miért olyan erős a vágy, hogy kellesz nekem?

Mondd, arcod még újra láthatom?

Mondd, hogy ez nem csak rossz álom!

Minden érzésem most csak Tiéd!

Mely szerelem szárnyán repül feléd!

 

Minden érintésed egy lágy fuvallat!

Mely forrón és érzékien simogat!

Mondd, hogy ez nem egy egyszeri alkalom!

Mondd, hangod még újra halhatom!

Miért reszket szívem egyetlen érintésedtől?

Mondd, miért félek az ismeretlentől?

Péli Ildikó

Vihar! Péli Ildikó

 

Vihar

 

Vihar jön a vihar után

Rólad álmodom minden éjszakán

Villámok festik át a borús eget.

Vakító fénybe vonják a reszkető lelkeket

Szívemben is vihar támadt, sötét fellegek

Borítják be lelkemet.

 

Minden vihar után ismét kisüt a nap

De én ébren is csak rólad álmodtam

Bársonyos nyári szél tovafújta a sötét felleget.

Szívemből a fájdalmat Te kergetted el,

Hogy helyébe lépjen a fény és valami más

Ez lehet talán a boldogság.

 

Gyönyörű nyári nap lesz, mikor találkozunk

Talán végre együtt álmodhatunk

Jöhet tornádó vagy szélvihar, mi együtt maradunk.

Ketten legyőzünk minden akadályt, ha akarunk

Karjaidba simulva őrizlek és védelek

Ha akarod, én örökké melletted leszek.

 Péli Ildikó

 

 

Élj vidáman!

 

Élj vidáman

 

Élj vidáman, boldogan

Szárnyalj tovább magasan

Fent az égen a felhők felett

Ne legyen rab lelked sohasem

 

Ne engedd, hogy rab legyél

Kalitkába be ne üljél

Lehet nyitva az ajtaja

De te mégis fogoly maradsz

 

Nem zárnálak kalitkába

Sem aranyba, se gyémántba

Inkább lelkemet is neked adom

Ha csak így élhetsz szabadon

Péli Ildikó

Hol van a szél?

 

Hol van a szél?

 

Szomorúság úgy telepedett a lelkemre,

Mint vihar idején sötétség a vidékre

Hol van a szél,

Ami elfújja a sötét felleget?

Hol van a fény,

Ami áttöri a sötétséget?

Péli Ildikó

Van egy szó!

 

Van egy szó

 

Van egy szó

Amit leírhatnék,

De nem merek

Ez a szó 

Túl fontos nekem.

 

Végtelen ez a csend

Nélküled

Szívem úgy

Megremeg

Fontos vagy nekem.

 

Csak ez a szó

Szívemnek

A legfontosabb

Vágyom rá

Hogy elmondhassam.

 Biztos érzed

Mi ez szó

Talán a Te szíved is

Megremeg

Nem élhetek nélküled.

 

Van egy szó

Mely neked szól

Minden érzésemet

Elsuttogó

Önmagában lángoló.

 

Csak ez a szó

Érzések nélkül

Semmit nem jelent

Érzed még

Hogy számomra mennyit ér.

 

Sok ajkat elhagyott

Ócska vallomás

Érzések nélküli hazugság

Csak ennyi. Semmi más

Megtévesztő lángolás.

 

 De ez a szó

Szívemből szól

Neked és csak neked

Biztos érzelem

Nem hazugság!

Csak az életem

Egyszerűen, szeretlek!

Péli Ildikó

Harcolok Önmagamal!

 

Harcolok Önmagammal

 

Vágyom rád éjjel, nappal

Harcolok önmagammal

Minden percben ezt teszem

Mert kell, hogy kibírjam nélküled

 

Sok átbeszélt éjszakák

És alatta történt kis csodák

Veled minden olyan más

Lelkemből az érzés, mint egy forrás

Úgy árad szét bennem a boldogság

Péli Ildikó

 

Tündérfény! Péli Ildikó

 

Tündérfény

 

Mint éjszakai égbolton ritkán feltűnő

Csillámosan gyönyörűen ragyogó

Ezer színben tündöklő tünemény

Olyan vagy Te nekem a szívem legmélyén

Egy igazi hamisíthatatlan tündérfény!

 

Ne mondja nekem senki sem,

Hogy márpedig tündérek nincsenek

Gyermekként hittünk a mesékben

Felnőttként is etetnek minket rendesen

De van, amit a szíveddel érzel

És lelkeddel látsz, egy újabb csoda vár!

 

Gyakran hiába nézed

Nem láthatod a lényeget

Mert van, ami nem látható

Halandó ésszel fel nem fogható

Kell valami több, ami benned él

Hogy érzékeiddel lásd és éld

Az életed!

Szemeidben feltűnő ősi láng

Pompásan tükröződő kis virág

Lelked tündöklése repít már tovább

Hogy lásd, ami téged és engem vár.

 

Ugye várod már?

És érzed már!

Hogy Terád is csoda vár.

Egy apró szárnyú kicsi lény,

Álmodban hozzád ér.

Megérinti lelkedet

Szárnyakra bízza a szívedet.

 

Egy ősi dallam mutatja az utat

Kövesd, lelked mit súg neked.

Találd meg a helyet, ahonnét létezel

Lelked, szíved ragyogása nem véletlen.

Ez a hely mindig is létezett

Csak elfelejtettél hinni benne.

Lásd most már, amit kell

Hogy a fény belőled árad szét.

Ami beragyogja szívemet,

Egy igazi tündér vagy nekem.

 

Lelked fénylik az ősi erővel

És képes vagy arra, amire mások nem.

Tündérfényeddel ragyogd be az életem

Mert ezt csak Te teheted meg.

Én hiszek benned

És te is higgy énnekem.

Hogy tündérsrác és tündérlány

Boldogan is élhetnek ezután.

Péli Ildikó

 

Te is érzed?

 

Te is érzed?

 

Megismerni szerettelek volna

De több lett, tudom és érzem

Lelkedre vágytam mindennél jobban

S csak egy reménysugár volt, egy apró vágy

Hogy a szíved is enyém lesz talán.

 

Te is érzed, hogy van valami más

Hogy a lelkünk egymásra talált

Kérdem én halkan, csendesen

Akár a reménynél több is lehet?

Hogy a szíved tényleg az enyém lehet?

Csupa kérdés most az éltem

De válaszokat hiába is keresem

Nélküled nem fejthetem meg

A végtelenség titkát, csak veled

Amit érzek szebb és jobb a vágynál

Érzem nélküled menthetetlenül elveszek

Kérlek téged, ne engedd, hogy így legyen.

Péli Ildikó

 

Nyári szél!

 

Nyári szél

 

Sötét felhők mögül a nap

Előbújik, mikor láthatlak

Rossz gondolataimat

Elfújja a nyári szél

Ahogy lelkünk egymáshoz ér.

Péli Ildikó

Csókolj, Kérlek!

 

Csókolj, Kérlek

Csókolj, kérlek, és érj hozzám

Úgy kívánlak, ne kínozz tovább

Minden érintésed, mint egy szélvihar

Felkorbácsolja a vágyamat.

 

Érzem, hogy a tested felhevít

Lezsibbadok oly édes a kín

A vágyam sikítva csak téged hív

Hogy szüntesd meg az édes kínt.

Péli Ildikó

 

Oly távol vagy tőlem!

 

Oly távol vagy tőlem

 

Borús az ég, villámok cikáznak rajta

Mint szívemben az érzés, hogy imádlak

A szépsége elvakító, félelmetesen vibráló

Mint ajkad a számon, gyengéden izgató

 

A vihar oly hirtelen jött a távolból

Mint a felismerés a szívem legmélyéről

Nekem már csak Te létezel ezután

Nem kell más már nekem soha talán

 

Oly távol vagy tőlem és mégis oly közel

Szinte elérhetnélek, lelkemmel.

De távol vagy mégis mert nem ölel két karom

Csókjaim sem csattannak ajkadon

 

Talán már csak pár hét és ölelhetlek

Majd két kezemmel érinthetlek

És lelkemmel átfognálak

Őszintén szívembe bezárhatnálak

 

Mennyire vágyom rá, elmondani nem tudom

Itt a szó és betű mind kevés, de nagyon

Ha találkozunk, minden érzésem érezni fogod

Nyisd ki szíved előttem, hadd öleljen két karom

Péli Ildikó

 

Te és Én! Péli Ildikó

 

Te és Én 

Sok évig vártam rád                            

Téged szerettelek igazán.

A kifogásokat nem én kerestem

Te voltál, aki játszottál velem.

 

Szívem még ma is a tiéd

De elvetted tőlem a reményt.

Hogy egyszer Te meg Én

Együtt lehetünk még.

 

Várnék rád napokat, éveket

Ha tudnám biztosan, hogy érdemes.

De szívem már nem bízik a tiédben

Enged kérlek, hogy mással boldog legyen.

 

Mikor kéz a kézben együtt voltunk

És összebújva álmodoztunk.

Te meg Én.

Mint száz kis csillag együtt égtünk

A mindenségben elvegyültük.

Te és Én.

A szerelmünk is elmúlt már rég

Életünket is mással éljük.

Te meg Én!

 

Volt idő, mikor szavadba került

S én repültem feléd.

De neked ez nem volt elég

Szíved is másé már rég.

 

Most már képes vagyok

Nélküled is élni.

Szívemből újra remélni

Nélküled boldogan élni.

 

De elfelejteni nem tudlak

Mert emlékszem, mikor még.

Kéz a kézben együtt voltunk

Összebújva álmodoztunk.

Te meg Én.

Mint száz kis csillag együtt voltunk

A mindenségben eggyé váltunk.

Te és Én!

Péli Ildikó