Elmúlt rég
Minden, ami volt, elmúlt rég
Minden álmom elfújta a nyári szél
Minden, ami marad, érzem túl kevés
Mert még mindig bennem élsz.
A szívem lángolva ég és fáj
Mondd, meddig képes gyötörni ez a láng
Miért nem megy más szívhez párnak
Felégetni mindent, ami fájhat.
Ha csak tehetném, kitépném szívemet
Két lábbal sárba taposott lelkemet
Hajítanám messzire, ki a végtelenségbe
Hogy soha többé ne égethesse testemet.
Kint az űrben gyorsan hamuvá égne
Nem éltetné tovább a hazug remény sem
Csak én lennék nélkülük teljesen elveszve
Életem nélkülük hamar véget érne.
Péli Ildikó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése