Őszi alkony
Az ősz bársonyos függönyét
Terítette alánk a szerelmünk idején
Felkorbácsolt vágyak ezer tüzével
Égetted csókjaiddal feltüzelt testemet
Élveztem minden rezdülésedet
Minden érintésed ősi tűzként hatott
Beborított teljesen s magával rántott
Lemenő nap sugara az égen lángolt
Pír az ő arcán is szenvedéllyel táncolt
Ahogy bennünket szeretkezni látott.
Kész csoda volt, mi akkor történt
Mikor mozgásoddal repítettél az égig
Olyan érzés volt, mintha valóban szállnék
Bennünket feszítő kéjjel csillagokhoz vágynék
S
kint a szabadban a vágyból újból élnénk
Péli Ildikó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése