Csend
Éjszaka egyedül sétálok
Magányosan nélküled
Lelkemben üresség, szívemben félelem
Utamon kísér a sok virág illata és a remény.
Csend, ami körülveszi minden léptemet
Olyan békés most szívemnek
Pedig fáj és reszket nélküled
Mondd, meddig élsz még nélkülem.
Csendes kihalt utcákon lépkedek
Sötét ablakok mögött alvó emberek
Most minden olyan békés lelküknek
Mert nem éreznek szívükben félelmet.
Csendesen lépkedek, és szívem zakatol
Az éj sötétje mindig elvarázsol
Sejtelmes mélysége annyira csábító
Érzékeimnek suttogó, és magához hívogató.
Hány magányos éjszak telik még el
Nélküled, hogy két karom nem ölel
Mikor lesz negyvennyolc órád, ami csak az enyém
Magányos szívem, mondd, meddig várjon még.
Nem sürgetésnek szánom e sorokat
De egy kérdés régóta foglalkoztat
Vajon Te tudnál ennyit várni rám?
Vagy Te is pont úgy vársz, ahogy én rád?
Mondd, nem hiába telnek a napok és hetek
Mondd, hogy várnom rád érdemes
És Te csak énrám vársz, mert kell
Szívem szívednek, párnak nagyon kell.
Ez a séta is lassan véget ér
A hold is lassan pihenni tér
Egy új nap születik és egy új remény
Hogy egyszer talán enyém lehetsz még.
Péli Ildikó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése