Egyetlen éjszakánk
A holdsugár ragyog, s én nézem, ahogy
Gyöngyházfényű táncot lejt ajkadon
Első csókunktól nedves még és ragyog
Újabb csókra csábít ez az alkalom.
Vigyáznak ránk a fénylő csillagok, ahogy
Szorosan ölel erősen két karod
Összeölelkezve csókolja szám a szád
Úgy mintha levegőt is tőled kapnám.
Felragyog arcomon a holdsugár, ahogy
Könnyeim cseppjeiben tündökölve táncot jár
Ha tudnám, megállítanám, hogy ne folyjon tovább
De annyira fáj, hogy ez az egyetlen éjszakánk.
Péli Ildikó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése