Állj fel végre
Nem szabad az önsajnálatra adni
Még akkor sem, ha lelked vasmarokkal fogja
Van, ami ennél mindig többet ér
Az erő felálláshoz, ami mindig benned él
Mert hazugság, hogy szenvedésre születtél
Ne akarj könnyek között feküdni
Üres szobádban egyedül élni
Állj fel végre, lépj előre bátran
S lásd, csak az idő szabhat neked gátat
Emlékezz erre, mikor minden újra szép lesz
S ne feled el soha, hogy szabadon élhetsz
Semmi nem lehet annyira szép
Mint mikor megtanulsz küzdeni az álmokért
Csak a bánat, ami mindig visszahúz
Belopja magát szívedbe, s ettől nem szabadulsz
De ha az önsajnálat nem társad többé
Akkor a bánatod sem lesz veled életed ösvényén
Ott lesz a szeretet, mert az, amire születtél
Ne akarj könnyek között feküdni
Üres szobádban egyedül élni
Állj fel végre, lépj előre bátran
S lásd, csak az idő szabhat neked gátat
Emlékezz erre, mikor minden újra szép lesz
S ne feled el soha, hogy szabadon élhetsz
Semmi nem lehet annyira szép
Mint mikor megtanulsz küzdeni az álmokért
Péli Ildikó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése