Most már nem engedlek el
Gyerek voltam még
Mikor minden véget ért.
Eltűnt minden szép és jó
Nem maradt más, csak a fájdalom.
Azóta eltelt jó pár év
Szívem hideg lett, mint a jég.
Nem gondoltam soha talán
Hogy rám is várhat boldogság.
Nyári nap volt, mikor még
Úgy gondoltam, hogy nincs remény.
És akkor jöttél énfelém
Mosolyod, mint a nyári szél.
Most már nem engedlek el
Mert Terád vártam, s nem felejtem el,
Hogy minden éjjel, minden nap
Rólad álmodtam.
Éreznem kell, hogy mennyit ér
A szívembe költözött új remény.
Kérlek téged, fogadd el
Érted remegő szívemet.
Tudom most már, érzem,
Hogy nekem rendelt a végzet.
Hiába is tagadnád
A szívemet nem verheted át.
Péli Ildikó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése