Az én falum Táborfalva
Múlttal szőtt árnyas lét
Homályba vesző sok emberi lét
Kíséri tovább az itt élők életét
Táborfalvának egyik szegletén
Élünk a családom és Én.
Történet kezdete nem oly régi
A múlt neve nem kíséri végig
Tinójárásra hallgatott, aki ezt érti
Állatoké volt míg a szem ellátott végig
Szabadon járt még a szél földtől az égig.
Fejlődés jött a változás szelével
Embereké lett immár a főszerep
Falucska lett sok ember álma
Hol életüket élni szánta
Hát így alakult ki Táborfalva.
Hogy ez a falu mit jelent énnekem
Egy kicsit nehéz most szavakba öntenem
Nem most történt, de nem nagyon régen
Mikor szüleim úgy döntöttek, itt építkeznek
Tizenévesen nem örültem újabb költözésnek.
Idő megállíthatatlanul pergett
Felnőttem, s otthonom itt leltem
Sok ismerős kedves arca nevet rám
Mikor végigmegyek Táborfalván
Mert itt élünk, ez a mi hazánk.
Bárhová is sodorjon innét tovább az élet
Nem feledem Táborfalvát, mert az életem része
Ha elmegyek egyszer, szívem úgyis visszatalál
Mert szerencsére vár rám egy-két jó barát
És a családom, ki mindig visszavár
Péli Ildikó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése