Nem szabad az önsajnálatra adni
Még akkor sem ha lelked vas marokkal fogja
Van ami ennél mindig többet ér
Az erő feláláshoz ami mindig benned él
Mert hazugság hogy szenvedésre születtél!
Ne akarj könyekközött feküdni
Üres szobádban egyedül élni
Állj fel végre lépj előre bártran
S lásd csak az idő szabhat neked gátat
Emlékezz erre mikor minen újra szép lesz
S ne feled el soha hogy szabadon élhetsz
Semmi nem lehet annyira szép
Mint mikor megtanulsz küzdeni az álmokért
Csak a bánat ami mindig vissza húz
Belopja magát szívedben s ettől nem szabadulsz
De ha az önsajnálat nem társad többé
Akkor a bánatod sem lesz veled életed ösvényén
Ott lesz a szeretet mert az amire születtél!
Ne akarj könyekközött feküdni
Üres szobádban egyedül élni
Állj fel végre lépj előre bártran
S lásd csak az idő szabhat neked gátat
Emlékezz erre mikor minen újra szép lesz
S ne feled el soha hogy szabadon élhetsz
Semmi nem lehet annyira szép
Mint mikor megtanulsz küzdeni az álmokért
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése