Fájdalom és boldogság
Ha szeretsz valakit, akkor vele sírsz, vele nevetsz
Osztozol vele jóban, rosszban, mert így szeretsz
Fájdalom könnyeit inkább magad ontanád
Csak ne lásd sírni azt, akit úgy imádsz
Minden könnycseppje égeti lelkedet
A fájdalma úgy marja szívedet
Megtennél bármit, ami szívének kedves
Csak mosolyogni lásd újra azt, akit szeretsz
Így érzek én is, mikor látom fájdalmad
Szívem ilyenkor valóban meghasad
Bár könnycsepp nem gördül arcodon
De szemeidben tükröződik a fájdalom
Ha tehetném, minden rossztól óvnálak
Ha lehetne, boldogság kertjébe zárnálak
De nem lehet, mindez képtelenség
Élet így szép, hogy jellemzi e kettősség
Fájdalom és boldogság, mint nappalok és éjszakák
Így váltják egymást és ezt a törvényt járják
Mert fájdalom nélkül nem értelmezhető a boldogság
Mint ahogy nappalok nélkül sem az éjszakák
Péli Ildikó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése