Remete (történet)

Az új történet Kb ezelőtt 20 éve történt. Ehhez a történethez szükséges egy kis bevezető az előzmények fontosak a történet megértéséhez.

Egy családról szól. Férj (Iván) feleség (Rozália) közös gyerek 3 éves (Andrea) a feleség első házasságából 15 éves (Ivett). És a rég nem látott férj testvére (János)

A család életében váratlanul tűnt fel a rég elfelejtett testvér János. Ő amolyan igazi remete volt. Eszembe jutott róla a Lord együttes, vándor dala!

Nem volt otthona, nem voltak barátai, alkalmi munkákból élt, erdőben, elhagyott házakban húzta meg magát.. Ma úgy hívnánk, hogy hajléktalan csak, János önszántából élt így és nem kényszerből.

Szóval egyszer megjelent János, teljesen váratlanul, Iván sem remélte, hogy egyszer az életében viszont látja a testvérét. Jánost még nem volt alkalma addig bemutatni felségének, és a lányoknak. Ez most jó alkalomnak bizonyult. Ez a látogatás után Jani többször tett látogatást a családnál. Nem sűrűn úgy 2-3 évente és 1-2 hétig maradt.

Úgy 20 évvel ezelőtt szintén látogatóba érkezett János, nem volt valami jó Szinben, betegnek látszott. Viszont a legutóbbi látogatás óta (ami 2 évvel azelőtt lehetett) történt egy nagyon súlyos változás a család életében. (a változást is ismerem, de a történet alakulásában nincs szerepe ezért lényegtelen) Elég annyi, hogy nagy volt a baj.

Egy őszi nap olyan erejű vihar támadt a családban, hogy a nevelt lánynak (Ivett) kénytelen volt a nevelő apa és az anyja döntése miatt elhagyni otthonát és az édes apához költözni. Ivett összeszedte a cuccait és távozott. Rozáli nagyon szenvedett, hogy lányának el kellett mennie ezért felszólította Jánost, hogy tűnjön el. Ha a lánya nem maradhat, akkor neki is menni-e kell. János vonakodott, de eleget tett a felszólításnak. Mikor kilépet az ajtón így szólt: Engem többet nem láttok, soha nem jövök vissza, majd elment.

Ivett nélkül maradt család élte tovább szörnyen fájdalmas minden napjaikat egészen addig még Rozália kezébe nem került egy újság, amiben egy a falu határában talált holttest maradványairól írtak. Az újságban beszámoltak, hogy egy vadász találta meg az oszlásnak indult holttestet, aki kb. 4 hónapja lehet halott. A cikk lehozta a halott mellet talált személyes tárgyak képeit, hátha segít az azonosításban. Rozáliának elég volt egy pillantást vetni a tárgyak képére (hálózsák, kés, pohár, távcső…) rögtön tudta ki a halott ember, akit a falu határában egy bozótban talált egy vadász. Biztos volt, hogy János maradványait találták meg . S mikor férjével is közölte és mutatta az újságot az nem foglalkozott vele nem is érdekelte , egyszerűen nem volt hajlandó felfogni, még csak az esélyét sem, hogy testvére az akit megtaláltak. Rozália nem adta fel. Idővel rávette férjét, hogy győződjenek meg személyesen a dologról. Mikor már saját szemükkel látták a ruhákat, tárgyakat már Ivánnak is egyértelmű volt, hogy testvére meghalt.

Ezen a napon mikor a hatóságok és a család számára kiderült ki az, akit megtaláltak (A rendőrség nem talált bűncselekményre utaló nyomokat és lezárta a nyomozást)

Történet egy érdekes dolog.

Rozália és kiesebbik lánya voltak csak otthon mikor kopogtattak az ajtón. Az asszony ki szolt, tessék. De nem történt semmi, majd pár perccel később ismét kopogtak már erősebben és többször. Asszony mérges volt, ki lehet az, aki ilyen türelmetlen, hogy majd rá töri az ajtót. Kinyitotta senki nem ált kint. A hideg futkosott a hátán, szétnézet nem látott senkit. Visszafordult pár lépést tett, csupán amikor ismét erősen kopogtak vissza ment és kinyitotta immár másodjára az ajtót, senki nem ált előtte. Viszont a hideg úgy rázta mintha jeges vízbe merült volna. Ekkor már tudta (gondolta) hogy János szelleme kér bebocsájtást. A nő hangosan ezeket a szavakat mondta: Szia, Jani, sajnálom, hogy betegen elzavartalak, ha akkor nem így teszek, lehet, hogy még mai is élnél. Gyere, be nem haragszom rád. Majd becsukat az ajtót.

A lelkiismeret furdalása megmaradt, de több furcsaság nem történt az óta.