Az én falum
Táborfalva
Múlttal
szőtt árnyas lét
Homályba
vesző sok emberi lét
Kíséri
tovább az itt élők életét
Táborfalvának
egyik szegletén
Élünk
a családom és Én.
Történet
kezdete nem oly régi
A
múlt neve nem kíséri végig
Tinójárásra
hallgatott, aki ezt érti
Állatoké
volt míg a szem ellátott végig
Szabadon
járt még a szél földtől az égig.
Fejlődés
jött a változás szelével
Embereké lett
immár a főszerep
Falucska
lett sok ember álma
Hol
életüket élni szánta
Hát így
alakult ki Táborfalva.
Hogy
ez a falu mit jelent énnekem
Egy
kicsit nehéz most szavakba öntenem
Nem
most történt, de nem nagyon régen
Mikor
szüleim úgy döntöttek, itt építkeznek
Tizenévesen
nem örültem újabb költözésnek.
Idő megállíthatatlanul
pergett
Felnőttem,
s otthonom itt leltem
Sok
ismerős kedves arca nevet rám
Mikor
végigmegyek Táborfalván
Mert
itt élünk, ez a mi hazánk.
Bárhová is
sodorjon innét tovább az élet
Nem
feledem Táborfalvát, mert az életem része
Ha
elmegyek egyszer, szívem úgyis visszatalál
Mert
szerencsére vár rám egy-két jó barát
És
a családom, ki mindig visszavár
Péli Ildikó