A Hold Csókja! Péli Ildikó

 

A Hold csókja!

Jó éjszakát kíván a lágy esti szél

Vigyázz rád a sziporkázó csillagfény

Pedig ha tehetném, csendben néznélek

Ahogy a hold békés fényével megölel

Megérinti arcodat, pilládra lopja az álmokat

S ajkaid finom bársonyba vonja

Gyengéden körbefogva csókolja

De mind ez csak szép képzelet

Távol vagyok, nem vagyok veled

Így engedem a tündöklő Holdnak

Hogy fényével ajkaidat lágyan csókolja.

Péli Ildikó

Fanatikus rajongó! Péli Ildikó

 

Fanatikus rajongó! 

A napokban a verseim között lapozgattam, amikor megakadt a szemem az egyiken. Nem azért, mert olyan jó vagy szép. Inkább pont az ellenkezője igaz, már a címe is árulkodik róla. (Húzz el a picsába)
Azon versek közé tartozik, amelyek nem jelentek meg sehol. Ugye nem kérdés, miért! 😊

Elolvastam, és egy régen elfelejtett történet jutott az eszembe. Mert ennek a versnek külön története van. (Kevés versemről mondható el ugyanez.)
Mielőtt megosztanám veletek ezt a "remekművemet", magyarázatként elmesélem a történetét.

Akkoriban történt, amikor elkezdtem verseket írni. Egyedül éltem a gyermekeimmel. Tele voltam érzelmekkel, az írás megnyugtatott, felvidított, és szenvedéllyel töltött el. Némelyik művemet megosztottam itt, a Facebookon. Jó volt látni, hogy tetszik néhány ismerősömnek. Ez még inkább inspirált.

Volt, amikor egy nap alatt három verset is írtam, és még éjszaka egy izgalmas történetet is papírra vetettem. Alig vártam, hogy másnap begépeljem őket, és végleges formában, tartalommal lássam el mindet. Szóval nagyon lelkes voltam. Talán szerelmes is — amolyan plátói szerelem volt.

Kevés ismerősöm volt, így örültem az új kapcsolatoknak. Egyik este megjelölt egy ismeretlen fiatal férfi. Első látásra jóképűnek tűnt, a harmincas évei elején járhatott. Elfogadtam a jelölést, és beszélgetni kezdtünk.

Eleinte jó fejnek tűnt, de pár alkalom után már nem volt kellemes a társasága. Magam sem tudom, miért. Kicsit el volt szállva magától, de ez önmagában nem is zavart volna. Sokszor jókat nevettem rajta emiatt.
Mégis, egyre kevésbé szerettem vele beszélgetni. Zavart minden, ami belőle áradt. De ő csak írt és írt, nem érdekelte, hogy nekem ez nem jó. Imádta a verseimet — már túl sok volt.

Megköszöntem a sok bókot, és kértem, hogy kicsit fogja vissza magát, és egyszer s mindenkorra értse meg: nem akarok tőle semmit. Erre teljesen összetört lelkileg. Nagyon megsajnáltam, és magamat hibáztattam a történtek miatt.

Ezért úgy döntöttem, találkozom vele személyesen. Azt gondoltam, majd akkor megbeszéljük a dolgot. Reménykedtem benne, hogy megérti.

Pesten találkoztunk, egy nyilvános helyen. Amikor megláttam, majdnem tátva maradt a szám. Sokkal jobban nézett ki, mint a képeken. Olyan 180 cm magas lehetett, szép kék szemei voltak, hatalmas pillákkal, férfias vonásokkal. Amikor mély, erős hangján megszólalt, még inkább meglepődtem.

Elsőre kellemesnek hatott, de pár perc után már zavart. Hidegnek és ridegnek éreztem a hangját. Rövid idő alatt az egész kisugárzása taszítani kezdett. Talán fél órát beszélgettünk, majd elköszöntem tőle — vagy inkább menekültem.

Csak remélni tudtam, hogy mindent megértett és elfogadott. Nagyon tévedtem.

Ez volt a fordulópont. Innentől kezdve minden nap durvább lett. Nem volt olyan, hogy ne írt volna. Állandóan: hol kedvesen, máskor fenyegetően. Eleinte nem nagyon foglalkoztam vele, azt gondoltam, majd megunja.

De odáig fajult a dolog, hogy elkezdte zaklatni az ismerőseimet is. Ha úgy ítélte meg, hogy valamelyik férfi ismerősömnek tetszem, és kapcsolatot szeretne velem, annak rögtön írt, és fenyegetni kezdte.
Néhány nőismerősömnek is írt, faggatta őket rólam: mit szeretek, tényleg nincs-e pasim, mikor és hova szoktam járni. Egyre kellemetlenebb lett a helyzet.

Neki írtam a verset. Ha annyira szereti, ahogy írok — gondoltam — szerzek neki egy "szép estét". Ez csak rontott a helyzeten. A versem sem tetszett neki, nem is értem, miért 😊

Úgy döntöttem, végleg pontot teszek az ügy végére. Nem jártam sikerrel. Csak még jobban felidegesítettem. Bármit mondtam, csak olaj volt a tűzre.
Le akartam tiltani, de végül nem tettem meg. Úgy voltam vele, jobb, ha tudom, mit akar tenni. Arra is gondoltam, hogy segítséget kérek, de mivel fizikailag nem bántott, azt hittem, úgysem foglalkoznának velem.

Eltelt pár mozgalmas nap, majd hirtelen nem jött több üzenet. Egy kis nyugalom. Azt hittem, végre megunta, elfáradt, kifogyott a fenyegetésekből.

Egyik este már jó sötét volt, nagyon ugattak a kutyák. Két kis termetű és egy német juhászunk volt, Winki. Tőlük senki nem tudott észrevétlenül bejönni.
Hiába néztem ki, nem láttam senkit az utcán. A kutyák nem hagyták abba az ugatást. Lekapcsoltam a kinti világítást, behúztam a sötétítő függönyöket. Vártam egy kicsit, majd a hátsó ajtón kiosontam.

A kerítésünk egyik fele betonfal, a másik dróthálós. A kutyák nem foglalkoztak velem, csak ugattak és szaladtak a kerítés mentén, mindig ugyanabba az irányba figyelve.
Ahogy a szemem hozzászokott a sötétséghez, megláttam: a sínek túloldalán, a kis akácos előtt állt valaki. Őt ugatták.

Megijedtem. Ahogy ott állt az a sötét alak, és mintha egyenesen engem nézne. Féltem azért is, mert egyedül voltam a gyerekekkel. Visszamentem a házba. A gyerekek azonnal észrevették rajtam a változást. A félelemnek nagyon erős energiája van — akkor is megérzed, ha nem látod. Rajtam már akkor is minden érzésem látszott.

Hogy megnyugtassam őket, mesét kapcsoltam. Leültem közéjük, de nem sokáig bírtam ott maradni. A számítógépem a szobámban volt, odaültem, remélve, hogy találok valamit, ami eltereli a figyelmem.

Felmentem a Facebookra, és ott várt az üzenet a fanatikus rajongómtól. Pontosan le volt írva minden, amit addig csináltunk, egészen addig, amíg el nem húztam a függönyöket. Akkor már tudtam: az a sötét alak odakint ő volt.

Nagyon megijedtem. Az ilyentől sok minden kitelik. Korábban többször is fenyegetett: hogy inkább végez velem, semmint végignézze, hogy másé leszek. Vagy hogy egyik este, amikor sétálni megyek, elrabol, és soha senki nem talál meg. Akkoriban is sokat sétáltam este — mindig jól esett, energiával töltött fel.

Amikor már sikítani tudtam volna a félelemtől, a gyerekek szerencsére ebből keveset láttak. Lekötötte őket a mese. Egészen addig, míg a kutyák újra ugatni nem kezdtek, egyre hangosabban, vadabbul.
Megnyugtattam a gyerekeket, azt mondtam, biztos lovas kocsi megy a vasút túloldalán — azt mindig ugatják.

A nappaliban nem égett a villany, csak a szobából kiszűrődő fény világított. Az ajtón lévő kis ablakon kinézve megláttam: ott állt a kapunk előtt.
Winki olyan erővel támadta a kaput, hogy nem mert közel jönni. Minden felugrásnál a levegőbe harapott. Ez jobb belátásra bírta: feladta, és elment.

Ezután még volt pár gyenge próbálkozás, de pár nap múlva azok is megszűntek. Azóta sem hallottam róla.

Köszönöm, hogy elolvastad.

Húzz el a picsába

Elég volt, értsd meg, nem kellesz már
Utálom már az összes ócska dumád
Nem akarok tőled tényleg semmi mást
Csak felejts el, s nézz mást, aki kíváncsi rád

Lököd a hülyeséged, s nem veszed észre
Mert nyilvánvaló, hogy híján vagy az észnek
Üres szavaid sértőek és durvák
Nem viccesek, legfeljebb otrombák

Amit ajánlani tudok most neked,
Hogy húzz el a picsába, de végleg
Ne jussak eszedbe se most, se később
Addig takarodj a francba, míg nem késő

Péli Ildikó

Csókolnálak szeliden. Péli Ildikó

 

Csókolnálak szelíden

Csókolnálak lágyan szelíden
Mint egy nyári fuvallat kedvesen
Finom érintéseim ajkadon
Érezném ezt veled nagyon

Mondd, hogy Te is erre vágysz
Szád a számon, mint a forró vágy
Hevítsen, ezer lángon égessen
Bennünket a szenvedély tüze

Csak egy csókot és semmi mást
Egy érintést, lágy simogatást
Finom szavaidat ajkadon
Ezt kívánom tőled nagyon.

Mi mást is mondhatnék ezután
Csak annyit, hogy vágyom rád
Úgy, ahogy vagy egészen
Forró csókjaiddal borítsd be testemet!

Cserébe csak annyit teszek
Amit a szenvedélyem megenged nekem
Forró csókjaimmal elárasztalak
Ez minden, amit megtehetek

Péli Ildikó

Vágy

 

Vágy

Feltüzel a vágy, kínzó égésként halad a testemen át.

Hiányod égeti minden porcikám, ha tehetném, szaladnék hozzád.

De messze vagy, nem érlek el, nem láthatom fénylő szemedet.

Ölelő karodra, forró csókodra szomjazom, úgy kellesz nekem.

 

Emlékszel, milyen volt tüzes lángként égető első csókod?

Nyelvünk ölelkező kéjes ritmusa s lent ujjaid finom játéka?

Milyen volt a csókom, s felpezsdült testedet hogy égette a szám?

S vajon álmaidban hányszor tört fel belőled az irántam érzett vágy?

 

Megannyi kérdés a szűnni nem akaró kínzó vágy, mi bennem él.

Belefeszül a létem, úgy kívánom, hogy érj hozzám, és velem légy.

Szeress, kérlek, ölelj, csókolj újra, mint megannyi édes éjszakán.

Csak azt kérem, gyere vissza, s szeretkezzünk, míg lüktet a vágy.

Péli Ildikó

Lilien felejtés kék rózásjának legendája!

 Lilien kiemelkedik a habokból, testén megcsillannak a vízcseppek a lemenő Nap aranylóan vörös fényében. Ahogy lépked ki a vízből, a Nap is irigykedve nézi a gyönyörű, telt keblű, hosszú hajú nőt. Ugyan ezt érezhette a tenger is, mert hullámai újra és újra Lilien után lendültek, körbeölelték szép testét és húzták volna vissza a habokba. A nőt nem érdekelte, hogy mit akar a tenger, és hogy mennyire csodálja a Nap. Ábrándos mosollyal az arcán lépkedett ki a partra egészen addig, míg a habok már csak a szép bokáját tudták a hűvös érintésükkel körbesimogatni. A partra érve, gondosan kicsavarta hosszú hajából a vizet, majd lehajolt egy kis lenge selyem vékony anyagért, azt könnyedén maga köré csavarta, majd vetett még egy utolsó pillantást a lenyugvó Napra, majd elindult a part mentén. Itt még a part strandolásra alkalmas, finom homokkal borított szakasza volt. De minél lentebb halad, egyre kövesebb, sziklásabb lett a partszakasz. Ilyen messze a kis falucskától már nemigen lehetett emberbe botlani. Az esti fürdőzés után Lilien mindig elsétált erre. Élvezte a csendet és nyugalmat, a tenger halk morajlását, a hullámok hangját, amikor a szikláknak csapódnak, és a sirályok énekét, amit messziről hozott a szél. Ezt a békés harmóniát megzavarta egy felé sétáló ember a tájba nem illő, sértő mivolta. A semmiből került oda csak azért, hogy tönkre tegyen valami nagyon szépet. Ezt gondolta Lilien, ahogy egyre közelebb kerültek egymáshoz. Az idegen mozgásában volt valami megmagyarázhatatlan légiesség. Mintha nem is a lábain járna. Lilien olyan elmélyülten nézte, hogy már csak azt vette észre, hogy ott állnak egymással szembe és egy gyönyörű borostyánsárga szempár figyeli őt. Lilien nem tudta levenni a szemét a férfiről, nemcsak a különösen szép és ritka szeme színe miatt, volt valami mély titok a férfi körül. Ami úgy lengte körbe, mint egy finom selyem palást. A nő még soha nem érzett ilyet. Voltak férfiak, kik tetszettek neki és sok udvarlója is akad, de igazából egyik sem vonzotta eléggé, hogy igent mondjon. De ez a semmiből előlépő titokzatos férfi több volt, mint amiről valaha is álmodott. Még mielőtt bármit is mondhatott volna, már el is sétáltak egymás mellett. Önkéntelenül is utánafordult, mert nem tudta elhinni, hogy ez a férfi valóban létezik, és nem csak a képzelete játszott vele ilyen csúf tréfát. Mosolyogva nyugtázta, nem álmodik. Lilien egész nap kapkodott, sietett, maga sem értette mi hajtja, hová rohan. Megnyugvást csak a kedvenc partszakaszán történő sétája alkalmával érzett. Ekkor döbbent rá, hogy egész nap erre várt. Szíve hevesebben kezdett verni, ahogy felidézte a titokzatos férfit. Szemével őt kereste, azt várta, hogy bármelyik pillanatban feltűnhet légies járásával. Mint mindig, most is jól kiúszott a tengeren. Élvezte, ahogy egyre jobban elfárad. Ilyenkor minden bánata és rossz érzése, félelme eltűnt a tenger hullámai között. Hogy kicsit erőre kapjon, ráfeküdt a hullámokra és hagyta, hogy a tenger kényeztesse, lágyan ringassa. Közben az eget figyelte és a felette elszálló vízi madarakat. Csodálatos érzés volt, mintha eggyé vált volna a végtelen mindenséggel. Mikor már kellőképpen ellazult és kiélvezte a csodát, amiben része volt, elkezdett visszafelé úszni. Egyre izgatottabb volt, hátha újra látja a borostyánszeműt. Lilien gyorsan kiúszott, most még inkább nem érdekelte a Nap csodája sem, a tenger marasztaló csókjai. Sietett a partra, gyorsan felöltözött és elindult a szokásos úton. Elérte a sziklákat, már a Nap is alábukott, de őt nem látta sehol. Olyan mély csalódást érzett, amit még ezelőtt soha. A napok teltek és Lilien minden nap ugyan úgy tett, de mindvégig reménytelenül. Bármennyire fájt a nap csalódása, másnap valami mély hit hajtotta újra és újra a partra, hogy újra látja a férfit. Lindra a parton sétált. Tudta, nem lenne szabad ott lennie. Apja a lelkére kötötte, hogy nem mehet az emberek közé. De ő, mint oly sokszor, most sem engedelmeskedett. Lindra egy különleges nép fia. Ez a nép hosszú évszázadok óta a mélyben él. Egyaránt képesek lélegezni a vízben és a szárazföldön. Ősi titok ez, melyet a vizek népe és az emberi faj is többször feltárt már, de akkor mindig véres háború keletkezett. Az utolsó háborúban minden olyan ember odalett, aki tudott a titokról. De van, ami soha nem tűnik el, egy kis része mindig velünk marad. Ma is kering különös Vízi népekről szóló legendák. Ilyenek a sellőkről szóló mesék és történetek. A valóság teljesen más. Ők nem sellők, a víz mélyén élnek a szárazföldön. Csodálatos a világuk, a Napnak fényét és energiáját használják egy különleges, emberek által fel nem fogható fantasztikus találmány segítségével. Rendelkeznek termőföldekkel, állatokkal, növényekkel, amik hasonlóak a Földön található fajtákkal. Itt mindennek saját fénye van, olyan ez, mintha mi emberek látnánk minden élőlénynek az energiafényét, auráját. Minden élőlény sajátos színű fénnyel rendelkezik. A nép a szeretet egységében élte mindennapi életét. Egyetlen egy fontos és megszeghetetlen törvényük van, nem kerülhetnek kapcsolatba az emberrel. A titok megtartása mind a két faj fennmaradásának volt a záloga. Lindra meglátta a felé közeledő nőt. Nem tudta levenni a szemét róla. Ember még soha nem babonázta meg ennyire. Nézte a nőt, ahogy mozog, ringó csípőjét, ritmikusan hullámzó mellkasát. Belerándult, ahogy nézte a nőt. Az ő fajtája különösen jól lát még sötétben is. Alig öregszenek és az emberekhez képest elélnek akár 900 évig is, vagy tovább. Még távolról is jól látta, ahogy Lilien izgalmában a nyelvével megnedvesíti kiszáradt ajkait. Lindrában ez olyan vágyat ébresztett, amit eddig soha nem érzett. De tudta, nem lehet kapcsolata a Földi nővel. Így csak elsétált mellette és megfogadta, hogy soha, de soha nem jön többé erre a partszakaszra. A fogadalma betartásához nem volt elég ereje. Pár nappal később titokban figyelte a nő miden mozdulatát. Igyekezett elkerülni Lilient és távolról követte, nem tudott betelni a nő szépségével, ábrándos tekintetével az izgató nőiességével. Lilien mind ebből semmit nem vett észre. De minden este lement a tengerhez, nem mindig úszott ki, főleg hogy kezdett egyre hűvösebb lenni. Az ősz már a tengeren járt és sebesen közeledett a szárazföld felé. Csak ott állt és nézte a tengert, várt valakire. Így teltek a napok. Lilien többször eldöntötte, hogy nem megy le többet a tengerhez. Maga sem értette, mi hajtja még. De olyan sóvárgást érzett, aminek nem tudott ellenállni. Lindra elszégyellte magát, mikor alig pár centire volt csak Lilinetől. Restellte, hogy leselkedik utána és azt is, hogy pontosan tudta a nő is ugyan úgy vágyik rá, ahogyan ő rá. Amikor elment mellette, és ha akarta volna, kinyújtja a karját, meg tudta volna érinteni Lilient, érezte az illatát, ahogy elhaladt mellette. Akkor eldöntötte, nem engedelmeskedik a parancsnak és megismerkedik a nővel. Lilien a parton sétált a sziklák felé, a lemenő Napot nézte. A távolban egy alak körvonali sejlettek fel. Szíve hevesebben kezdett dobogni és a remény újra ott élt benne. Öntudatlanul is gyorsabban szedte szép karcsú lábait. Ahogy fogytak a méterek egyre biztosabb volt, hogy őt látja. Hirtelen könny szökött a szemébe. Biztosan tudta, hogy egész életében erre a férfira vágyott. Mikor egymás előtt álltak, csak nézték egymást, alig bírtak megszólalni. De szavak nem is kellettek. Nem létezik olyan szó, ami tökéletesen le tudta volna írni azt, amit abban a pillanatban egymás iránt éreztek. Úgy ölelték egymást, ahogy csak tudták, csókjuk szenvedélyes volt. Ha egy pillanatra elvált egymástól ajkuk, égő fájdalom lépett a helyére. Csak a másik ajkának érintése volt, ami megszüntethette a fájdalmat. A vágy olyan mélységét élték át, amit előtte még soha. Sőt, elképzelni nem tudták, hogy ilyen létezhet. Lilien remegett minden érintésnél, a vágy teljesen magával ragadta. A szédítő vágy hullámai Lindrát is uralma alá vonta. Gyengéden lefektette a puha homokba a kéjtől remegő szerelmét. Csókjuk megszakítása nélkül szerették egymást. Lilien felnyögött, mikor megérezte Lindra súlyát. Szorosan ölelte őt, csípőjét megemelte, lábaival átfogta a férfi derekát, megadva magát a szédítő vágynak. Lindra nem akarta elsietni, hosszan akarta szeretni a nőt, amíg csak lehet és soha el nem engedi. Mozdulataik lágyak és érzékiek, hosszan és forrón csókolták egymást. A tengerszint emelkedett és pajkosan csapkodta lábukat figyelmet követelve magának. Mert ekkora szerelem láttán a tenger is szeretetre vágyott. De a szerelmesek ebből semmit nem vettek észre és vágyukat a hullámok hűteni úgy sem tudták. Minden mozdulatukból áradt a szeretet. Mikor eggyé váltak, az maga volt a csoda. Az igaz beteljesült szeretkezés, ami a végtelen szerelem tüzében lángolt. Erre vágyik minden ember, hogy ezt átélje. Ez, ami hajt minket. Lelkünk mélyén tudjuk, hogy mit szeretnénk, szívünk minden alkalommal megsúgja, mit keresünk. A valódi beteljesült szeretkezés nagyon ritka az emberek között. Úgy tartja a legenda, hogy ahányszor egy pár a Földön megéli a beteljesülés valódi csodáját egy szeretethullám söpör végig a Földön és egy pillanatra minden ember boldoggá válik. Milyen lenne az élet, ha ezt minden ember átélhetné? Lindra és Lilien akkor este átélték ezt a csodát, és utána is minden alkalommal. Olyannyira szerették egymást, hogy a másik nélkül erős szenvedést éreztek. Ha csak pár órát voltak távol egymástól, azt is örökkévalóságnak érezték. A sok együtt töltött idő veszélyt is jelentett számukra. Lindra jól tudta ezt, de mégis vállalta. Egy alkalommal hibázott, nem vette észre, hogy követik. Ez végzetes hibának bizonyosodott számukra. Lindrát elfogták és a király elé vezették. A király kihirdettet, hogy a titkot minden áron meg kell őrizni és Lilien veszélyt jelent az egész világukra és nem lehet tudni, mit tud róluk és kinek mondta el, így az egész falut meg kell semmisíteni. Lindra hiába mondta, hogy nem mondott semmit Liliennek, nem hittek neki. Árulónak tartották és megvetették, kitaszítottá vált szerelme miatt. Úgy tervezte a király, hogy a tengert hívja segítségül a kis falu elpusztításához. El akarta árasztani az egész falut. Lindra kétségbe esett, hogy nem tudja megmenteni szerelmét. A tenger népének volt egy bölcs, mi varázslónak hívnánk, de ők csak természet szellemének nevezték. Aki esetleg tudna segíteni nekik, jutott eszébe Lindrának. Felkereste a varázslót és elmesélte mi történt, és kérte segítsen neki megmenteni a szerelmét. A varázsló egy ezüstös fényű, hosszú fehér hajú nő volt. Figyelmesen hallgatta a férfit, közben kézen fogta és vezette egy virágokkal teli helyre. Itt még a levegőből is virágok nőttek, vagy futottak. Mindenféle színűek voltak, amit mi emberek nem is ismerünk. És mindegyik fényesen világított. Mikor Lindra a történet végére ért, elértek egy rózsákkal teli helyre. Olyan varázslatos illat volt, ha éreznéd, soha nem akarnál máshol élni, csak ott. A varázsló lehajolt egy kék rózsaszálhoz, nem tépte le, csak megérintette fényes szirmait. Elmondta Lindrának, hogy ennek a kék színű rózsának van egy kivételes hatása az emberekre. Amint megérzik az illatát, álomba merülnek, és mikor felébrednek, nem emlékeznek semmire. Ez lehet a megoldás, ha a királyt meg tudja győzni, hogy nem árulta el a titkukat, akkor vigye el a lánynak a rózsát. Lindra lehajolt és leszakította a kék rózsaszálat, amin nem voltak tüskék és olyan gyönyörű volt. Lindra megsiratta a virág majdani halálát. Lindra ezután a királyhoz sietett. Hosszú beszélgetést követően sikerül meggyőzni őt, hogy semmilyen veszély nem les a népükre. De mindenképp ragaszkodott, hogy Lilien veszítse el minden emlékét, ami Lindrához köti. Lindra annyira szerette Lilient, hogy bármit megtett volna, csak neki ne essen baja. Most mégis, ahogy sétált a közös sziklájukhoz, mérhetetlen fájdalmat érzett. Ez lesz az utolsó estéjük együtt. Ezután soha többé nem találkozhatnak, nem ölelheti többé, csak messziről nézheti majd. A könnyek csak úgy potyogtak szép borostyánszeméből. Mire elérte a sziklát, sikerült összeszedni lélekjelenlétét, és ehhez minden erejére szüksége is volt. A kezében a kék rózsaszállal, ami ahogy kihozta a vízből elvesztette fényét és tüskéket növesztett, de az illata ugyanolyan volt. Lilien már messziről látta, hogy Lindra várja őt. Rögtön elfelejtette a több napi gyötrelmét, csak a szerelme számított, és most ott volt és várt reá. Találkozásuk olyan volt, mint az első. Szerették egymás és boldogok voltak. Mikor kezdett már hajnalodni, Lindra odaadta szerelmének a rózsaszálat. Lilien nagyon megörült a meglepetés virágnak, a szerelem és boldogság fénylett szép szemében. Lindra, ahogy ezt látta nem tudta féken tartani könnyeit. Közben Lilien a virág fölé hajolt és mélyen beszippantotta az illatát. Abban a pillanatban mély álomba merült, talán még látta szerelme arcán végigfolyó könnycseppeket. A férfi ott maradt egészen reggelig, vigyázta Lilien álmát és megfogadta, hogy bár soha nem találkozhatnak egymással, de mindig vigyázni fog rá. Mikor a nő ébredezni kezdett adott egy forró csókot a szájára és homlokára, majd bele vetette magát a habokba. És messziről figyelte az ébredést. Lilien fáradtan és fájdalommal ébred a tengerparton. Csodálkozva nézett körbe, nem tudta, hogy került oda, és hogy miért aludt a parton. Mély fájdalmat érzett, de nem értette, miért olyan volt, mintha elvesztett volna valami nagyon fontosan, de már nem emlékszik, mi volt az. Mire ennek a gondolatnak a végére ért a fájdalom is múlni kezdett. Ekkor vette észre a földön a kék virágot. Felvette és nézegette, nagyon megtetszett neki a különös rózsaszál. Otthon vízbe tette, és mikor gyökeret eresztett, elültette. Azóta honos a Földön a kék rózsaszál. Lilien minden este lesétált a partra, és állt és nézte a vizet. Sóvárgott valami, vagy valaki után. Ilyenkor mindig elszomorodott egy kicsit, de ebben a szomorúságban volt valami mély szeretet, amit nem értett, de érzete és élete során, sok bajon segítette át ez az érzés. Lindra sem mulasztott el egyetlen egy alkalmat sem, minden este ott volt a közelben és nézte szerelmét. Látta őt gyermekeivel az unokái körében. És még mindig ugyan úgy szerette, mint a legelején. Ugyanúgy vágyott rá, és még mindig elbűvölte a bája, finom nőiessége és szemében tündöklő ábrándosság. Ami az évek során sokat fakult, de Lindra látta még a távolból is, és ez volt az, ami segített neki túlélni. Ha álltál már a tengerparton és nem tudtad mi az, ami vonzz , de nem tudtál szabadulni az érzéstől és csak álltál ott és vártál, talán akkor lehet te is részese vagy a történetnek. Hiszen Lilien leszármazottai még ma is élnek a Földön.

Péli Ildikó

Télapó jön

 

Télapó jön
Légy jó fiú / kislány s búj be az ágyba
Repülj egyenesen az álmok országába
Álmodhatsz ébren, vagy, ahogy tetszik
Gyermeki lelked enged szárnyalni
Éld át a mesét s vele a sok csodát
A Télapó jön el ma éjszaka hozzád
Csukd be a szemed s álmod a valóságot
Kívánok virgács helyett sok finomságot!
Péli Ildikó

Múló szenvedély

 

Meg nem született gyermek

 

Meg nem született gyermek

Lecsukódik napnak fénylő szeme

Mikor felragyog a hold sugárzó, sárga fénye

Valahol szerelmükben boldog egy pár

Felvillan bennük a mindent elsöprő  vágy               

 

Szenvedélyben múló szerelmes percek

Vad vágyban élő két szerető  lélek

Szerelmük gyümölcse ezen az éjszakán

Megfogan és a hold békésen vigyáz rá

 

Túl nagy ár volt minden egyes percért

A múló szerelmükért s hazug szenvedélyért

Az anya méhében a szunnyadó gyermek

Kinek születéséről nem értettek egyet

 

A férfi könnyedén tovaszállt, mint a kámfor

Azzal foglalkozott, mire szíve vágyott

Nem volt fontos mit érez a nő, csak a vágya

Messzeségben érte dobogó szívének párja

 

Telihold és újhold többször váltotta egymást

Télből tavasz lett és kinyílt a sok virág

A remény is élt még, hogy egyszer visszatalál

A férfi ki elhagyta a nőt és magzatát

 

A tavasz szele fájdalmat hozott és csalódást

Betegséget és sok átvirrasztott éjszakát

Mégis a boldogság szikrája ott volt a percben

Mikor a nő pici növekvő hasát nézte

 

Elképzelte a babát fénylő kék szemekkel

Pici arcát mosolygós gödröcskékkel

Szerette a magzatot jobban, mint az életét

Megtett volna mindent a boldog életéért

 

De a sors másként akarta, nem engedte élni

Anya legyengült szervezete ellen küzdeni

Fehér falak, korházi ágy lett a történet vége

Műtéttel zárult ez a szerelmi történet

 

Ha láttad voltan a nőt, hogy dobogott szíve

Belenéztél volna szemébe, jéggé fagy a lelked

De nem volt senki, ki ezt érezhette volna

Egyedül volt egyenesen a pokolba taszítva

 

Ott volt Ő egyedül, fehér ágyba fektetve

Fájdalom az arcát hófehérre festette

Egy csepp könny sem hullott szép szeméből

Csak a bánat világított szíve, lelke legmélyéről.

Péli Ildikó

 

Mi is az a Tantra masszázs!

 

Mi is az a tantra masszázs, és hogyan segíthet neked? Sokan keresik a módját, hogyan csendesítsék le a külvilág zaját és találjanak rá a belső harmóniájukra. A tantra masszázs egy mély, meditatív utazás, amely a tudatos érintés, a légzés és az energia áramoltatásán keresztül segít feloldani a testedben és lelkedben felgyülemlett feszültséget.

Ez a spirituális gyakorlat sokkal több, mint egy egyszerű masszázs. Egy szakrális folyamat, amelynek célja az érzelmi és energetikai blokkok oldása. A kezelés egy biztonságos, szeretetteljes térben zajlik, ahol teljesen ellazulhatsz, és megengedheted magadnak, hogy újra kapcsolódj a testedhez és a belső bölcsességedhez.

A tantra segít felszabadítani az életerőt, harmóniába hozni a testet, a szellemet és a lelket, miközben elmélyíti az önelfogadást és a belső békét. Fedezd fel ezt a csodálatos utat a teljesebb önmagad felé!

#tantra #tantramasszázs #spiritualitás #önismeret #energetikaiKezelés

Most kell eldöntenem

 

Most kell eldöntenem

Nem gondoltam volna még az elején,

Hogy te leszel az, ki elrabolja lelkemet

Nem akartam, de oly nagyon vártam rá

Hagytam hát, hogy sodorjon az ár veled

S nézd meg mi lett, szétfeszít a láz s kínzó  forróság 

Bőröm ég egyetlen érintésed után

Úgy félek, csapdát rejt szívem,

De attól még jobban, hogy Te nem is szeretsz

 

Most kell eldöntenem, hogy mit tegyek,

Maradjak veled, vagy mondjak búcsút neked

Oly nehéz a döntés, szétszakad a szívem

Pedig választanom kell a félelmem és közted

Mint kés a szívben úgy fáj, ha arra gondolok

Hogy kezedet többé nem fogom

Nem engedhetem, hogy fájdalmat okozz

Én leszek az, aki végleg mindennek búcsút mond

 

Szétfeszít a láz, kínzó forróság 

Úgy ég a bőröm egyetlen érintésed után 

Föld mélyében lévő tűz, olyan vagyok én

Kemény páncél alatt forr a szenvedély

De jobb, ha a tűz mindig rejtve marad

Nem sebzi meg szívemet, mit neked adtam

Tiéd lesz egy kicsit, amíg csak élek

Mindaddig, míg a tűzben magam is elégek

 

Bárcsak tudnék hinni a mesékben

A szeretlek szóban, mit megsúgtál nekem

De nem tudok, vége van a dalnak

Szerelmes szavaid mondogasd inkább másnak

Így utólag köszönök meg most mindent

Boldog voltam nagyon még veled lehettem

Nem akarok fájdalmat s összetört szívet

Arra kérlek, légy boldog nagyon nélkülem

Péli Ildikó

 

 

Fehér Tantra – a lélek felemelkedésének útja

(Részletes szolgáltatásleírás)

A Fehér tantra egy tiszta, érintésmentes, mélyen spirituális energetikai folyamat, amely a tudatosságot és a belső fényt helyezi középpontba. Ez a kezelés nem a test fizikai érintéséről szól, hanem a tudat, a lélek és az energia finom hangolásáról.
Célja, hogy segítsen feloldani a belső blokkokat, megtisztítani az aurát és felemelni az életerőt magasabb, tisztább rezgésszintre.

A folyamat során lágy vezetés, tudatos légzés, szemkontaktusos jelenlét (ha a vendég számára komfortos), finom energiahangolás és meditatív, csendes tér támogatja a gyógyulást. A kezelés segít az idegrendszer megnyugtatásában, az érzelmi terhek oldásában, valamint a férfi és női energiák harmonizálásában — teljesen biztonságos, tiszta és szeretetteljes módon.

A fehér tantra abban segít, hogy visszatalálj önmagadhoz:
✨ a belső békéhez
✨ a tiszta szívenergiához
✨ a saját fényedhez és intuitív erődhöz
✨ a jelen pillanat nyugalmához

A kezelés során a vendég meditatív, csendes állapotba kerül, miközben a tudat felszabadul a mindennapi feszültségektől. A fehér tantra gyakran mély felismeréseket hoz, könnyedséget, tisztulást és egyensúlyt.

Ez a szolgáltatás ajánlott:
? annak, aki tiszta energiával szeretne dolgozni
? aki stresszt, félelmet vagy érzelmi terheket hordoz
? aki szeretne mélyen megnyugodni, kitisztulni
? aki harmóniát keres a férfi–női energiáiban
? spirituális úton járóknak, meditálóknak, érzékeny lelkűeknek
? bárkinek, aki szeretne közelebb kerülni önmagához

A fehér tantra nem erotikus jellegű és nem tartalmaz intim elemeket.
Ez egy mélyen tiszta, szeretetteljes és lélekemelő energetikai út, amely segít újra kapcsolódni a belső fényedhez.

✨ A fehér tantra egy meghívás a belső csendbe… ahol végre meghallod a lelked hangját.

Ne múljon el!

 

Ne múljon el

Emlékszem az első közös éjszakánkra

A gyertyák sárgán pislogó fénysugaraira

Kívántam, ne múljon el az éjszaka

Sajnáltam minden percet, mi elrohant

 

Eltelt jó pár év, míg rám találtál

Nem sejtettem az elején, hogy megfogtál

Csak most érzem, mit jelentesz nekem

Régóta várt kis virág nyílt szívemben

 

Elmúlt sok óra és csókok, mit tőled kaptam

Csillogó szemeidet sem most láttam utoljára

Szépen pirosló szád sem búcsúcsókot adott

S tudom, ajkaimat nem hagyod már szárazon

 

Rád vártam rég s kérem, ne múljon el

Az érzések, amik mindkettőnket foglyul ejt

Fagyos tél, a szép tavasz, ragyogó nyár is

Együtt lásson minket még jó pár évfordulóig

Péli Ildikó

 

Csakra tisztító és relaxáló masszázs – a test és az energia teljes harmóniája! Péli Ildikó

 

Csakra tisztító és relaxáló masszázs – a test és az energia teljes harmóniája

A csakra tisztító és relaxáló masszázs egy különleges energetikai élmény, amely gyengéden segít helyreállítani a test hét fő energiaközpontjának egyensúlyát.
A kezelés során lágy érintések, tudatos légzés és finom energetikai technikák segítenek feloldani a blokkokat, amelyek a mindennapi stressz, érzelmi terhek vagy elakadt energia miatt alakulnak ki.
Ez a masszázs mélyen ellazítja az elmét, miközben tisztítja a csakrák körül felgyülemlett feszültséget és szennyezett energiákat.
A harmonizált csakrák újra szabadon áramoltatják az életerőt, így a test könnyedséget, a lélek békét, az elme pedig tisztaságot tapasztal.
A kezelés segít oldani a szorongást, növeli a vitalitást, erősíti az önbizalmat és támogatja az érzelmi egyensúlyt.
Kiváló választás azoknak, akik fáradtnak, túlterheltnek vagy energetikailag kimerültnek érzik magukat.
Ajánlom mindenkinek, aki szeretné újra érezni saját belső erejét, és szeretne mélyebben kapcsolódni önmagához.
Különösen hasznos azok számára, akik érzelmi tisztulásra, lelki elengedésre vagy energetikai feltöltődésre vágynak.
A masszázs után a legtöbben könnyedséget, meleg áramlást és mély belső békét élnek meg, mintha a test és a lélek újra egy ritmusra talált volna.
Ez a kezelés egy gyengéd, mégis erőteljes utazás, amely segít visszatalálni a középpontodhoz, és újra megtapasztalni az életenergiád tiszta áramlását. ?￢ﾜﾨ

Budapesten és Kecskeméten!
06 70 639 73 62

Nézem, ahogy alszol. Péli Ildikó.

 

Nézem, ahogy alszol

Halk lágy zene szól, s nézem, ahogy alszol

Pedig a hajnal köszön rám fátyolos hangon

Az álom elkerül, de valami más megtalál 

Arcodon a fény játékát látom, s vágyom rád

 

Annyira édes s meghitt most ez a pillanat

Csókodra gondolok, mikor nézem ajkadat

Szép szemed csukva, pedig annyira szeretem

Mikor szemedben visszatükröződik, mit érzek

 

De ez a pillanat is elszáll csendben, szelíden

Megint egyedül vagyok, mint egy falevél a szélben

Múlttá vált már csak emlék, de megőrzi a szívem

S nem feledi, hogy az a perc mit jelentett nekem

Péli Ildikó

Jó éjszakát :)

 

Jó éjszakát

 

Peregnek az órák, s vége van a napnak

Megannyi érzések, mik benned kavarognak

Csillagszóró fényével világítanak a csillagok

Álmot hozó éji angyalok őrködnek, míg alszol

Az éjszaka lányaként én is vigyázok rád 

S így kívánok neked most jó éjszakát!!!!!

Péli Ildikó

 

Ölelj még

 

Ölelj még

Te az enyém vagy én a Tiéd

Gyere kedves, feküdj mellém

És csókolj még!

 

Ne mondd, hogy később

Ne mondd, hogy soha

Hisz az élet úgyis mostoha!

 

Az idő végtelen, benne a létünk

Szeretni egymást sohase féljünk

Egymással boldogan élünk!

 

Mert!

 

Te az enyém vagy én a Tiéd

Kedvesem, bújj most mellém

Gyere, ölelj még!

Péli Ildikó

 

Holdfénykeringő Péli Ildikó

 

Holdfénykeringő

Táncoló holdfény nedvesen csillog ajkadon

Táncra hív minket a varázslatos alkalom

Holdfénykeringő ritmusára simulsz hozzám

Megőrjít feszülő tested és a forró szád

 

A tó lágy hullámai talpunkat nyaldossák

Felhevült testünket hűteni mégsem tudják

Magával ragad minket a zene és valami más

A keringő dallamára lüktető szédítő vágy

 

Mennyire beszédesek gyönyörű zöld szemeid

Elmesélik nekem szíved legféltettebb titkait

Tekinteted megbabonáz e varázslatos éjszakán

A holdfénykeringő végig kísér a vágyak hajnalán.

Péli Ildikó

Állj fel végre!

 

Állj fel végre

Nem szabad az önsajnálatra adni

Még akkor sem, ha lelked vasmarokkal fogja

Van, ami ennél mindig többet ér

Az erő felálláshoz, ami mindig benned él

Mert hazugság, hogy szenvedésre születtél

 

Ne akarj könnyek között feküdni

Üres szobádban egyedül élni

Állj fel végre, lépj előre bátran

S lásd, csak az idő szabhat neked gátat

 

Emlékezz erre, mikor minden újra szép lesz

S ne feled el soha, hogy szabadon élhetsz

Semmi nem lehet annyira szép

Mint mikor megtanulsz küzdeni az álmokért

 

Csak a bánat, ami mindig visszahúz

Belopja magát szívedbe, s ettől nem szabadulsz

De ha az önsajnálat nem társad többé

Akkor a bánatod sem lesz veled életed ösvényén

Ott lesz a szeretet, mert az, amire születtél

 

Ne akarj könnyek között feküdni

Üres szobádban egyedül élni

Állj fel végre, lépj előre bátran

S lásd, csak az idő szabhat neked gátat

 

Emlékezz erre, mikor minden újra szép lesz

S ne feled el soha, hogy szabadon élhetsz

Semmi nem lehet annyira szép

Mint mikor megtanulsz küzdeni az álmokért

Péli Ildikó

 

Félelem

 

Félelem

Teljes sötétség borul a tájra

Csak az árnyak járnak felváltva

Egyedül vagyok és félek a sötétben

Hogy egyszer a lelkemért jönnek el

A félelmem valami ősi erő táplálja

Érzem nem sokat várat már magára

Eljön értem és elvisz magával

Vajon elég bátor leszek erre a próbára?

Vagy menthetetlenül elveszek?

És én is csak egy árny leszek?

De lehet, sokkal több mindennél!!

Egy személyben a sötétség s a fény!

Péli Ildikó

Ábránd

 

Ábránd

Sok ígéreted szállt már el, s vált köddé

Megannyi szép szavad vált semmivé

Emléked üldöz, s nyomomban jár

Pedig nem is létezel, nem vagy valóság

Csak egy buta kis ábránd s sóvárgás

De ha álmodtalak mondd, miért fáj

Az üresség, amit magad után hagytál?

Péli Ildikó

 

Mese habbal!

 

Mese habbal

 

Mese habbal az élet, élvezd hát, míg tart

Ne a múltad nézd, és ne a jövőd kutasd

Élj a jelenben, mert boldogságot az adhat

Vedd észre végre, így a vesztedbe rohansz

 

Üres szobád falai tartanak téged fogva

Elmúlnak az évek s nem lesz, mit várhatsz

Megvénült szemeidet könnyek borítanák

Akkor késő lesz már a sírás és a bánat!

 

Egy döntés kell s, hogy higgy magadban

S hidd el, tovaszáll akkor a sok bánat

Nézz magadba, s hazudj, ha tudsz nekem

Hogy benned élő álmaidat elfelejtetted

 

A múlt kísér, a jövődet még nem ismered

Az életedet most így vesztegeted el

Színes álmaidat keresd meg és élj vele

Mert így leszel boldog ebben az életben

Péli Ildikó

 

Csillagként ragyogni!

 

Csillagként ragyogni

 

Szeretnék az égen csillagként ragyogni

Fényemmel ajkaid finoman végig simítani

Hogy mindig gondolj rám, ha leszáll az éjszaka

Ha a földön enyém nem lehetsz soha

Akkor fent várnék rád minden éjszaka.

Péli Ildikó

Csak egy csillag vagyok!

 

Csak egy csillag vagyok

 

Csillag vagyok, ki az égen ragyog

Ha látni akarsz az éjszaki égbolton

Ne a legfényesebb csillagot keresd

Csak a leghalványabbat figyeld

Az vagyok Én, oly távol tőled

A távolság az, ami elszakít tőlem

 

Bárki láthat, ha felnéz az égre

Elérhetetlen vagyok mindenkinek

De lehet, egyszer a tiéd leszek

Akkor már hiába keresnek az égen

Mert karjaidban leszek végleg

S egy csillaggal kevesebb lesz éjjel

Péli Ildikó