Egy forró nap délután

Egy forró nap délután

Szeptember volt, egy forró nap délután

Csendben néztelek s égetett a vágy

Nem szóltam semmit, élveztem a lángoló lázat

Mit közelséged gyújtott kellemesen égő vágyat

A percek rohantak sürgette őket az ősi tűz

Órák repültek, testem a Tiédnek feszült

Gyengéden átöleltél s lágy volt a mozdulat

Mint édes, törékeny kincset, tartottál karodban

Az idő sebesen haladt, szerettem volna, ha megáll

Hogy ne tegye múlttá a forró szeptemberi éjszakát

Nem állt meg, bár milyen gyönyörű tovább haladt

Szívemben őrzöm első éjszakánk s nem felejtem soha

Azt hittem gyors láng volt, futó lázas sürgető vágy

Hogy talán többé éhes ajkaid nem csókolják a szám

De tévedtem, mert azon a gyönyörű éjszakán

Sokkal több történt köztünk, mint testünket égető vágy

Most már tudom, hogy amitől akkor féltem

Mikor csókoltál s testünk örült lánggal, egymáson éget

Hogy a testiség oltárán feláldozunk gyönyörű szépet

A barátságunk tiszta vizű forrását féltettem

Valódi volt a félelem, okkal sem volt veszélytelen

De amit elmondhatok, hogy mindent meg nyertem

A barátságod s féltő szerető csupa szív lelked

A szerelmed, amit viszonoz az én angyali szívem.

Péli Ildikó

Nélküled nem látom

Nélküled nem látom 

Zord téli éjszaka van

Jégbe fagyott csönd

Éjjeli lények vacognak

Meg roppan a földön

Lábuk alatt a fagyot hó

Ijesztő hang a csöndben

Félelmet kelt azonnal

Megrezdül valami a szívben

Hogy itt a végzet várja

Egy újabb esély a halálra

Kint oly hideg a sötét

Jeges fényű csillagfény

Félelmet kelt az éj

Nélküled nem látom a fényt

Éji takaró szál szemem elé

Meleg szoba véd engem

Innét távoli a félhomály

Szívem még is reszket nélküled

Nem létezik a forró vágy

Ha nem vagy velem

Zakatol, a vágy hiányzol

Szívem, szívedért kiált

Sok elmúló nappalok

Nélküled véget ért éjszakák

Nekem mind fájó pontok

Szeretem gyengéd szerelmed

Elkerül a magány hideg szele

Kezed s finom érintésed

Mert te itt vagy velem

És a tél is nyár lesz veled

Nem számít már a zord tél

Sem a jégbe fagyott csönd

Csak az éjjeli lények vacognak

Ők reszketnek a földön

Félnek s végzetet várnak

Boldogság, hogy itt vagy velem

Úgy repülnek az órák s hetek

Szeretlek, tudnod kell kedvesem

Jó, hogy újra veled leszek

S félve soha ne hagyd  szívemet  

Péli Ildikó

Jó éjszakát

Jó éjszakát!

Álmos szép szemed a napra nyitottad

S a perceknek adtad ragyogó mosolyodat

Elmúlt órák s percek egy új nappá álltak össze

S most az éjszaka van megszületőben

Gyönyörű szemed álmosan pislant

Álommanók csendben pilláidra lopva

Hintik már a sokféle színes álmot

S Velük együtt én is jó éjszakát kívánok!

Péli Ildikó

Mit érnék Nélküled!

 Mit érnék Nélküled!

Eltelt egy év szerencsére nem nélküled

Mindig sejtettem ez nem lehet véletlen

Sok gondolatom s érzésem egyek veled

A lelkemből mindig is éreztelek.

De kellett idő mely nélküled múlik el

Hogy érzéseim maguktól ébredjenek fel

Ne csak gyógyír legyél vérző szívemnek

Hisz a barátságod többet jelentet.

Olyan vagy nekem, mint holdnak az éjszaka

A csillagoknak a lemenő nap, fényes sugara

Nélküled én is láthatatlan volnék

Mint az égitestek fény nélkül sötétségben élnék

Mit érnék nélküled hisz félek a sötétben

Fényed nélkül az árnyak közt elveszek

Maradj, velem kérlek, soha ne menj el

Enged meg, hogy veled legyek.

Lelkem ragyog, kicsiny szívem virágzik

Mélyen bennem egy új érzés nyílik

Vöröslő rózsaszál édes szirmokat bontva

Életre kell a szerelem rózsája

Mert, olyan vagy nekem, mint holdnak az éjszaka

A csillagoknak a lemenő nap, fényes sugara

Nélküled én is láthatatlan volnék

Mint az égitestek fény nélkül sötétségben élnék
Péli Ildikó

Új esély!

 Új esély!

Nézem a fényképedet és azon gondolkodom

Milyen ostoba voltam fel nem foghatom

Mikor szemeim előtt más arca lobogott

S nem vettem észre mi nyilván való volt

Hogy szerelmed virágja csak nekem nyílott

A legnagyobb hibát még is ott követtem el

Mikor szívem hangjára nem figyeltem fel

Pedig meg súgta Nekem, elengedni vétek

Ha meg teszem is szeretni foglak Téged

S nélküled oly sivár pusztaság lesz az élet

Szerelmes szíved mindig értem dobbant

Évek szálltak el, de reményt fel nem adtad

Köszönöm, hogy szívem volt minden vágyad

És kevélységemért sohasem értek vádak

Csendes szeretetedért mi lelkem megnyitotta

Érzem új esélyt kaptam, amivel élni akarok

Vágyódó szerelmedről többé le nem mondok

Szívem neked adom vele mind azt, ami vagyok

Egy szerelmes férfi ki csak is Érted ragyog

S a Pusztán a létezésedtől újra nagyon boldog

Szép arcod nézem, csendben ölel két karom

Magamhoz húzlak, lágyan ajkaidat csókolom

Most érzem, igazán már nem csak álmodom

Végre ránk is nevetnek az égen fénylő csillagok

S nem kísérnek többé már magányos alkonyok

Mert itt leszel, mindig s többé nem engedlek el

Boldog legyél mellettem érte mindent meg teszek

Amíg élek, védelek, vigyázlak majd és féltelek

Közös utunkon ígérem, mindig melletted leszek

Szívem összes szeretetével csak téged szeretlek!

Ölelj még!

Ölelj még
Te az enyém vagy Én a Tiéd
Gyere kedves feküdj mellém
És csókolj még!

Ne mond, hogy később
Ne mond, hogy soha
Hisz az élet úgy is mostoha!

Az idő végtelen benne a létünk
Szeretni egymást sohase féljünk
Egymással boldogan élünk!

Mert!

Te az enyém vagy Én a Tiéd
Kedvesen búj most mellém
Gyere ölelj még!
Péli Ildikó

Sötét éj hercege!

Sötét éj hercege

 

Leszállt az est, hív a vágy

Megalkuvást nem kíván

A szerelmedre vár

Minden porcikám.

 

Ó jöjj, sötét éj hercege

Táncoltasd meg testemet

A kéj lázadó fekete

Gyönyörű lován.

 

Halld meg hát a hívó szót

Éji herceg neked szól

Vágtass el hozzám

Fekete paripán.

 

Ne csak éjszakánkét szeress

Vágyadban engem keress

Ó gyere éji hercegem

Repülj velem.

Péli Ildkó

 

 

Nagyon fáj!

Nagyon fáj szívem mélyéről feltörő átlátszó könycseppek.
Szempillámon csendben megpihenő ezüst fényű érzelmek.

Elidőznek egy kicsit majd lassan végig folynak arcomon.
leperegnek csendben nedves foltot hagyva emlékül nekem.

Miért fáj a szív? Miért sír a lélek? Miért nem vagy velem?
A kérdéseim szállnak messzire,de rájuk senki nem felel.

Téged mással látni kész gyötrelem rosszabb mindennél
Fénylő szemedet s molyost az arcodon elviselni nem lehet.

Talán tényleg azt kéne végleg feladni s másvilágra költözni
Fényes csillagként az égen selymes fényemmel ajkaid simítani.

Egész éjszaka vigyáználak fényemmel téged csókolnálak
Boldog lennék nagyon, hogy minden éjszaka láthatlak.

Akkor már nem fájna hiányod s nem kínozna a bánat
Éjszakánkét boldog mosolyomat szórhatnám bátran.

De csillag nem lehetek s feladni sem tudom az életem
Így itt maradok s földi angyalként szeretlek amíg csak élek.
Péli Ildikó

Boldog Születésnapot

Boldog Születésnapot!

Születésed napján egy apró fény gyúlt a messzeségben
Mely azóta fényes csillag képében fent tündököl az égen
Éjszakai csillagfényben édes álmot susog a szél
Boldog vagyok nagyon, hogy megszülettél.

Minden évben ezen a napon erősebben ragyog a fény
Mert csillagok is velünk ünneplik a napot mikor születtél
Álmaidra vigyáz egy gyönge szárnyú kicsi lény
Valóra váltja Neked, mind azt amit szeretnél.

Aludni tér sok ezer csillag s fényes napkorong váltja fel a holdat
Mielőtt a hold lehunyná szemeit, felkelő napnak meséli vágyaid
Ez a nap varázslatos józan ésszel fel nem fogható
Valóra válhatnak álmaid ha Te is úgy akarod.

Azt kívánon merj hinni az álmaidban és minden vágyadban
A felkelő napban a fénylő csillagokban s lelked titkaiban
Éltetedet kisérje szeretett, szerencse, boldogság
Áldásom és varázslat legyen veled egy életen át.

Fényárnyék! ( igézet)

Fényárnyék!
Fényárnyék és éjszakai lények
Bújjatok elő ha Én kérem
Parancsomat fegyelemmel várva
Rendeződjetek osztatlan csoportba
Tegyetek meg mindent értem
Mi szívem legfőbb vágya
Legyen a szellem a jóság, szeretett
Ez uralja, kívánom minden tettetek.

Eljössz újra

Eljössz újra

 

 Nem múlik el úgy egy óra, hogy ne gondolj rám

Hogy szívedben a szerelmet ne érezd át

Őrületes lángként tombol a tűz benned

Szerelmed irántam téged el nem enged

Minden nappal közelebb kerülsz így hozzám

Érzed újra, mennyire szerettél egy őszi éjszakán

Most már oly erős a vágyad, a feltüzelt szenvedély

Hogy senkit énelőttem így még soha nem szerettél

Eljössz újra szívem egyetlen szép szerelme

Mert nélkülem életedet élni nem vagy képes

Akkor lesz boldog az én szerető szívem

Mikor kezed a kezemben újra benne éghet.

Ez a szerelem soha nem múlik majd el

Egymáshoz köt bennünket s nem ereszt el

Az el nem múló vágy végtelen idejében

Élünk egymás mellet a szerelem örök tüzével.

Péli Ildikó

Lüktető vágy (+18)

Lüktető vágy!
Van ez az érzés, mar és éget, hogy téged elfelejteni sosem leszek képes
Nem csak az emlékek melyek hozzád kötnek a vágy is mi mindig éget
Reszketett a testem mikor hozzám értél sóvárogva vártam minden érintésed
Teltek az órák a vágyunk mégsem lett kisebb ajkaim gyengédségét is szeretted

Arra vágytam én is, hogy nyelved lüktető ajkaim között örült tempót diktáljon
Most is arra vágyok, hogy feszülő keménységed bennem újra táncot járjon
Olyan vagyok mint egy örök lángon égő tüz, megörülök a vágytól ami hozzád űz
Ereimben lüktet már a vágy, minden szívdobbanás azt kiáltja, gyere és búj hozzám
Péli Ildikó

Felejtés kék rózsája

Felejtés kék rózsája

Felejtés kék rózsáját kerestem hónapokon át 

Kezembe került már annyiféle sok virág

De hiába kerestem, s kutattam szerte az országban

A felejtés kék rózsáját mégsem találtam

Te megtaláltad, s mélyen szívedbe zártad

Arra kérlek, most add át nekem a kék rózsaszálat

Nincs szükséged rá, szíved lett azóta másé 

Csak az én szíven lett magányos s tört ketté

Ez a rózsaszál lehet gyógyír szívemnek

Emléked általa sűrű feledésbe merülne

De ha felébred, szíved mégis újra szeretne

A felejtés kék rózsáját tőlem már ne kérd el

Ajándékozzuk annak, kinek szívének párja

Kéknefelejcs virágját taposta a sárba

Járja be a kék rózsa az egész világot

Gyógyítson meg minden fájó szívet, s álmot

Péli Ildikó

A vers véleményezése! 

🖋️ Olvasói vélemény

A versed érzelmileg nagyon tiszta, könnyen átélhető, és a „kék rózsa” mint központi szimbólum gyönyörűen működik.
A hangulat melankolikus, mégis reményt hordozó – ez különlegesen szép egy olyan versben, amely a veszteségről és a gyógyulásról szól.

Néhány kiemelt olvasói hatás:

• Erős vizualitás: A kék rózsa mítosza önmagában is misztikus, és a versed ezt a misztikumot jól hordozza.

• Az érzelmi ív egyértelmű: a kereséstől → a veszteségen át → a felajánlott gyógyulásig.

• Empatikus, együtt érző hang: nem szemrehányó, hanem elfogadó, ami nagyon széppé teszi a hangulatát.

Mint olvasó, azt érzem: ez egy gyógyulási folyamat lírai lenyomata. Finoman vezet, de mélyre megy.

---

📚 Szakmai (irodalmi) vélemény

1. Szimbólumalkotás

A „felejtés kék rózsája” erős, eredeti metafora.
Irodalmilag különösen értékes, mert:

• nem egy közismert jelképet használsz, hanem egy külön saját szimbólumot,

• a szimbólum több réteget hordoz: felejtést, vágyat, gyógyulást, elengedést.

Ez költészetben nagyon jó arányérzékről árulkodik.

2. Érzelmi dramaturgia

A vers érzelmi íve koherens és természetesen épül fel.
Érezhető benne:

• keresés → csalódás → felismerés → gyógyulás → univerzális katarzis.

Ez egy majdnem klasszikus lirikusív, ami miatt a vers „lezárt” és befejezett hatású.

3. Nyelvi ritmus és enjambement

A ritmus több helyen szép, de néhány sorban lélegzetvételnyi törések finomíthatnák a folyamatosságot.
Stílusjegyek:

• természetes, szinte beszélt nyelvi sorok

• hosszabb sorok, lágy folyással

• kevés kötőelem, ami letisztulttá teszi a hangot

Összességében ez a „szabad vers” irányába hajlik, lírai prózaszerű zengéssel.

4. Témakezelés

A veszteség és az elengedés témája költészetben gyakori, ám itt a megközelítés egyedi, mert:

• nem a másik hibáztatása,

• hanem a saját gyógyulás szükségessége és a jóság gesztusa (a rózsa továbbadása) kerül középpontba.

Ez irodalmilag érett megközelítést jelez.

5. Javaslat, ha tovább finomítanád

Nem kötelező, de ha egyszer újra átdolgoznád, érdemes lehet:

• néhány sort megtörni, hogy zeneibb legyen (pl. „Emléked általa sűrű feledésbe merülne / De ha felébred…”)

• esetleg egy-két metaforát még mélyíteni (hol születik a kék rózsa? mit jelent az ország bejárása érzelmi síkon?)

Ezek már nem hibák, hanem finomhangolási lehetőségek.

Egy este veled (kép)

Holdfény keringő! (vers)

Holdfény keringő
Táncoló holdfény nedvesen csillog ajkadon
Táncra hív minket a varázslatos alkalom
Holdfény keringő ritmusára simulsz hozzám
Megörjít feszülő tested és a forró szád

A tó lágy hullámai talpunkat nyaldossák
Felhevűlt testünket hűteni még sem tudják
Magával ragad minket a zene és valami más
A keringő dallamára  lüktető szédítő vágy

Mennyire beszédesek gyönyörű zöld szemeid
Elmesélik nekem szíved legféltettebb titkait
Tekinteted megbabonáz e varázslatos éjszkán
A holdfény keringő végig kisér a vágyak hajnalán.

Nyári szél (vers)

Nyári szél

Fülembe susog a nyári szél.

Rólad mesél, hogy szeretsz még.

Kedves hangú lágy fuvallat.

Forró ajkaival engem csalogat.

 

Eszembe jut, ami elmúlt rég.

Felvillan egy kép, hogy szerettél.

Szívemnek kedves minden gondolat.

Mely érintésével finoman simogat.

 

Meddig mesél a nyári szél?

Hazug szavaidat, hogy halljam még.

Hűvös borzongással az őszi szél.

Elfúj minden rossz mesét!

Péli Ildikó

Egy szívbe zárva (vers)

Egy szívbe zárva

A zúgó szelet, tomboló vihart

Kergesse hozzád a szívem kívánsága

A tündöklő eget beborító sötét árnyat

Felhők habjaiból zúduló könnyes fájdalmat

Sodorja feléd lelkem minden bánata

Ha pusztán életem Neked csak annyit ér

Hogy könnyedén, lelkemet téped szét

Ezt mind addig szívedben érezd át

Még ajkaid nem csókolják újra a szám!

Annyit ér

Annyit ér

Zúgjon a szél, tomboljon a vihar

Korbácsként csattanjon az idő vasfoga

Az ég tündöklésére boruljon éjszaka

Felhők habjaiból zúduljon könnyek zápora

Ha pusztán az életem csak annyit ér

Hogy erős szélként kegyetlenül hozzám érsz

Porszemként könnyedén, lelkemet téped szét

Péli Ildikó

Jövőbéli kép (vers)

 Jövőbéli kép (portfolió) 

Sokszor elképzeltem milyen lesz látni.

Szép fénylő fekete szemeidben elmerülni.

A képzelet csodás felül nem múlható.

De a személyes találkozáshoz nincs fogható.

Csalódás volt az élmény a legjavából.

Pozitív értelembe vett valódi mámor.

Villant a vakú, mint két szép szemed.

Egymás után készültek a jobbnál, jobb képek.

Perzselő forróság lett a hűvös teremben.

S ez volt az, amitől mindig is féltem.

Vibrált a levegő, megrezdült a fény.

Nem volt ott más csak Te és Én.

Barátság

Barátság

Ha kell egy szó vagy biztatás

Ha beszélgetéshez egy jó barát

Mikor úgy érzed nem jó egyedül

Mikor társaságra vágysz, ki nem menekül

Gondolj rám én mindig ott leszek

Legyek bárhol bárkivel

Mert ez a szeretet nem évül el

Péli Ildikó

 

Meg nem születet gyermek (vers)

Meg nem születet gyermek

Lecsukódik napnak fénylő szeme

Mikor felragyog a hold sugárzó sárga fénye

Valahol szerelmükben boldog egy pár

Felvillan bennük a mindent elsöprő vágy               

Szenvedélyben múló szerelmes percek

Vad vágyban élő két szerető lélek

Szerelmük gyümölcse ezen az éjszakán

Megfogan és a hold békésen vigyáz rá

Túl nagy ár volt minden egyes percért

A múló szerelmükért s hazug szenvedélyért

Az anya méhében a szunnyadó gyermek

Kinek születéséről nem értettek egyet

A férfi könnyedén tovaszállt, mint a kámfor

Azzal foglalkozott, mire szíve vágyott

Nem volt fontos mit érez a nő csak a vágya

Messzeségben érte dobogó szívének párja

Telihold és újhold többször váltotta egymást

Télből tavasz lett és kinyílt a sok virág

A remény is élt még hogy egyszer vissza talál

A férfi ki elhagyta a nőt és magzatát

A tavasz szele fájdalmat hozott és csalódást

Betegséget és sok átvirrasztott éjszakát

Még is a boldogság szikrája ott volt a percben

Mikor a nő pici növekvő hasát nézte

Elképzelte a babát fénylő kék szemekkel

Pici arcát mosolygós gödröcskékkel

Szerette a magzatot jobban, mint az életét

Megtett volna mindent a boldog életéért

De a sors másként akarta nem engedte élni

Anya legyengült szervezete ellen küzdeni

Fehér falak korházi ágy lett a történet vége

Műtéttel zárult ez a szerelmi történet

Ha láttad voltan a nőt hogy dobogott szíve

Belenéztél volna szemébe jéggé fagy a lelked

De nem volt senki ki ezt érezhette volna

Egyedül volt egyenesen a pokolba taszítva

Ott volt Ő egyedül fehér ágyba fektetve

Fájdalom az arcát hófehérre festette

Egy csepp könny sem hullott szép szeméből

Csak a bánat világított szíve, lelke legmélyéről.

Többet érek

Többet érek

Többet érek annál, hogy utánad sírjak

Hogy hazug szavaidat magamban tartsam

Amit veszítettem nem több egy önző srácnál

Aki akkor hagyott cserben mikor szükségem volt rá

Amit Te veszítettél, többet ér minden szónál

S ajkadat érintő sok forró csóknál

Amikor te is egyszer igazán a padlóra kerülsz

Akkor érted majd meg nekem ez mibe került.

Péli Ildikó

Édes Anyám ( Anyák napi vers)

Édes Anyám

Szemedből a könnycsepp valahányszor miattam hullott

Keserves fájdalommal arcodon végig csorgott

Vagy szeretettel volt szíved csordultig telve

A boldogság folyékony ezüstjét könnyekbe rejtve

Önzetlen szíved miattam is dobbant egyet

Akárhányszor örültél, vagy aggódnod kellet értem

 

Köszönöm, hogy ott voltál mindig, mikor kellet

És hogy sokszor boldogságom megoszthattam veled

Óvtál minden bajtól, a fagyos széltől, a tűző napsugártól

Erős szigorral a hozzám nem illő rossz társaságtól 

Köszönöm, hogy szerettél akkor is, ha rossz voltam

Mikor durva szavaimmal szívedet bántottam.

 

Mikor Édes Anyám a fénylő szemeidbe nézek 
Úgy éreztem, nálam boldogabb gyermek nincsen

Kívánom, legyél nagyon boldog, ne bántsanak gondok

Arcodon a bánat ne hagyjon többé foltot

A boldogság a szemedből ezüst patakként folyjon.

Mikor szeretni kell, megtört szíved csak nekem szóljon

Péli Ildikó

Legyél nagyon boldog

Legyél nagyon boldog

Nem kívánok neked semmi rosszat

Csak annyi jót, mit tőled kaptam.

Legyél szerelmes igazán, teljes szívvel

És szeressenek téged úgy, ahogyan te engem.

Ragyogjon a szemed, ha kedvesedre nézel

Pont úgy, mint mikor szemed az enyémbe nézett.

Legyél nagyon boldog, de soha ne nézz hátra

Mert akkor látod majd meg, amit most nem láthatsz.

Széttört szívemet út szélére dobva

Mely szíved egy darabját minden bajtól  óvja

Péli Ildikó

 

Szivárvány fénybe

Szivárvány fénybe

Messze jársz már, nem vagy velem, nélküled oly üres az életem.

Annyi sok szép emlék, csak ez maradt meg nekem.

 

Tudom hiba volt elköszönni, életemből kitörölni téged.

Hisz emlékedet elfelejteni sosem leszek képes.

 

Az nem lehet, egyszerűen azt nem hiszem el, hogy véget ért ez a szerelem

Egyszer újra itt leszel, s kitöltöd az életem, nem lesz már üres ez a ház nélküled.

A nap is szebben ragyog veled, s szivárványfénybe vonja az éveket.

 

 

Olyan jó lenne, ha újra itt lennél, magadhoz húzva szorosan ölelnél

Megannyi gyönyörű érzést élhetnénk még át, ha szeretnél

 

Nem kérem, hogy megbocsáss, csak azt, hogy újra gondold át

Egy kis butaság miatt ne tedd tönkre ezt a kis csodát.

 

Az nem lehet, egyszerűen azt nem hiszem el, hogy véget ért ez a szerelem

Egyszer újra itt leszel, s kitöltöd az életem, nem lesz már üres ez a ház nélküled.

A nap is szebben ragyog veled, s szivárványfénybe vonja az éveket.

 

Ha tudnád, mennyire szeretlek, félek, kicsiny szíved kettétörne

Egyenesen a mélybe zuhanna, magányos szívem után kutatna

 

Ne engedd, hogy félelmeid bezárják érzelmeid vaskapuját

Mert szíved szívemmel vissza akkor, hogy talál.

 

Az nem lehet, egyszerűen azt nem hiszem el, hogy véget ért ez a szerelem

Egyszer újra itt leszel, s kitöltöd az életem, nem lesz már üres ez a ház nélküled.

A nap is szebben ragyog veled, s szivárványfénybe vonja az éveket.

 Péli Ildikó

Újra élhetném

Újra élhetném

Tőled kapott csóknál nincs is édesebb

Szép szavaidnál nem létezik kedvesebb

Tudom, hogy egyszer az érzés múlté lesz

Mondd, miért fáj most mégis ez nekem?

 

Tudjuk jól, hogy egyszer majd menned kell

Itt hagysz mindent, semmit nem viszel el

Gyönyörű órák emlékét őrzöd majd szívedben

Addig, míg valaki más elrabolja szívedet

 

De ha újra élhetném, hát ismét megtenném

Nem bántam meg semmit, újra karodba bújnék

Ennél több tudom, nem lehet, de mégis vállalom

Ha körbezár két karod, nem létezik fájdalom

Péli Ildikó

Egy este veled

Egy este veled  

Leszáll, az est csillagok fényei világítanak

Hold sápad, fényével mutatja neked az utat

Merre haladj a csodaszép repülő autóddal

Várlak már nagyon, izgalmas várakozással

A verseny és a mögötted hagyott kilométerek

Fárasztott, de még is repülsz, hogy velem lehess

Nyomod a pedált teljes gázzal szalonozva haladsz

Örült tempót diktálsz, szenvedélyed által, s rohansz

Adrenalint nem dobozból iszod, gokartból kapod

Motorolaj és benzin keverékét még most is itt érzem

Az illatod a versenypálya érzését keveri fel

Én szeretem, te jutsz majd erről mindig az eszembe

Elindultunk a semmibe, céltalanul kettesben

Tekinteted gyakran célt tévesztett és én  élveztem

Kellemesen rezgő levegő megtelt testmeleggel

És általunk generált érzéki szenvedéllyel

Gyorsan eltelt az a pár óra, mit egymással töltöttünk

Elillant, tovaszállt a pillanat, s szelíden elköszönt

Búcsúd is szép volt, nem csak két gyönyörű  szemed

Várom, hogy mikor varázsolhatom el újból a lelkedet.

Szerelmes Szavak

Szerelmes szavak

Este volt egy átlagos szombat nap vége

Vasárnapba fulladt a hold békés fénye

De valamitől mégis más volt a többinél

Szerelmes szavaidtól, s ahogy véget ért

 

Minden perc meghitt, mit veled töltök el

Esténként a csillagok helyet Te ragyogsz fel

Gyönyörű mosolyodtól szikrázik a szemed

Vajon Te leszel, ki lángra gyújtja szívemet?

 

Nem találom a szavakat, pedig mondanám

Hogy szép szavaid hogyan hatnak rám

Talán csak idő kell, s megnyílik a szám

Lehet, utána többet befogni sem tudnád 

 

Magányosak az éjszakák, nélküled telnek

Üres ágyamba mindig egyedül bújok be

Csillagok ezreivel, hálótársként alszom

S a hajnal hideg takarójával takarózóm 

 

Szomorú ez a kép, mit előtted tárok fel

Lehangoló egy érzés, ami magához ölel

De tudom, hogy ez sem tart majd örökké

A magány hidege is váljon most emlékké

 Péli Ildikó

Kérlek, várj ! Péli Ildikó

 

Kérlek, várj

 

Emlékszem, mikor először

Két karodba bújva öleltél

Szemed ígéretét mai is látom

Elhittem neki, hogy ez nem álom.

 

Mikor először csókoltál

Beleremegett a nagyvilág

Mint áramütés, ami szíven talált

Megszűnt tőle a külvilág.

 

Azóta is folyton arra vágyom

Újra érezni, ajkaid a számon

Érezzem, hogy remeg a szív

Hogy remeg a láb, kérlek, várj.

 

Csak tudnám, hol hibáztam el

Két karod többé miért nem ölel?

Kezdjük újra ez az, amit szeretnék

Karjaidban úgy megpihennék.

Péli Ildikó