Hát hölgyeim és uraim remélem tudtam segíteni. A felkérést Luigi arra kapta, hogy Ezoterikus vonalon adjon segítséget a nyomozók munkájához.
Köszönöm a figyelmüket!
Síri csend borul ránk! Mindenki ledöbbenve, hitetlenkedve néz Georgéra, hol a Médiumra.
Felfogni is nehéz az elhangzottakat, de azt, hogy mind ez a rendőrség munkáját volt hivatott segíteni az döbbenetes. Túl nagy lehet a baj, ha épeszű felelősségteljes beosztású emberek egy jóslattól várják munkájuk gyümölcsét beérni.
Kíváncsiság már semmi ahhoz, ami bennem él Tom munkája iránt. És ezzel nem vagyok egyedül kívülállók tekintet eszelősen vándorolt hol egyik, hol a másik rend őrére! Meg lesz a beszéd témája minden jelen levő párnak az elkövetkező órákban, napokban s talán hetekben.
Közben még próbáljuk rendbe szedni gondolatainkat Linodé eloltotta a gyertyákat a kristálygömb sem világít már. A szobát normális fény tölti be újra.
Hirtelen mintha minden jelenlévő egyszerre nyerte volna vissza lélekjelenlétét. Ált fel székéről, beszélgetésbe kezdve indult az ajtó felé.
Legnehezebben nekem sikerült döbbenetből magamhoz térni, és az is csak azért sikerült, mert Tom a vállam rázogatja. Ki tudja, mióta teszi. Elvesztem a gondolataimban s bent ragadtam a részletek birodalmában. Az észhez térítés sikerességéről Tomot is meggyőzzem, teljes testtel felé fordulok, mosolyt erőltetek arcomra, de ahogy az Ő arcába nézek, a mosolykezdemény lehervad gyorsan. Megfogalmazni sem tudom mit látok rajta.
Harag és a döbbenet ráfagyott az arcára.
- Mehetünk? – álok fel immár Én is és kérdően nézek rá. Szó nélkül ál fel a derekam átfogva utolsóként hagyjuk el a termet.
Nappaliba kiérve kis csoportokba tömörült emberek álnak és beszélgetnek. Nem kérdéses miről folyik az szó.
A legfeltűnőbb kis csoportot Linodé, Barbara, és George alkotja. Beszélgetés helyett inkább vitatkozásnak látszik a szóváltásuk. Van sejtésem miről folyhat a vita. Szerintem a Banyának nem lett volna szabad elmondani a „szeánsz” valódi okát.
Tom egyenesen feléjük veszi az irányt, s közben lendületlenül húz magával.
Tiltakozni sincs időm már ott is álunk a hármas közepén. Ilyen közel kerülni Linodéhoz nem tesz nekem jót! Hányinger és a rosszullét rám tör pillanatok alatt. De most nincs idő ezen rágódni mert Tom dühös hangja tör utat magának az érzékeimhez.
- Meg mondanád mire volt ez jó. – Üvölti George óra előtt két centivel.
- Nyugodj meg! Máskor is előfordult, hogy nyomozás érdekében jósokat, távolba látókat alkalmazott a rendőrség. Nem egyedülálló amit most csináltunk. _ Érvel Georeg.
- Te teljesen hülye vagy??? Ez egy titkos megbízás! Van fogalmad róla mit tettél??? Menyit árultál el az ügyről Luiginak és ennek a jósnőnek?? Tom már ingénél rángatja szerencsétlen Georgét.
Elég feltűnést keltettünk, most már mindenki körénk gyűlt. Érdeklődve vagy indulatos vonásokkal az arcukon figyelik a jelenetet.
Többen Tom kérdéseit ismételgetik újra és újra.
- Nem mondtam semmi lényesen információt, csak annyit, hogy nem haladunk egyről a kettőre. Nem árultam el egyetlen egy információt sem. Minden, ami elhangzott nem tőlem tudja. – Igaz? George, hogy bizonyítsa igazát Linodénak intézi kérdését.
- Biztosíthatok mindenkit, hogy semmilyen információt nem kaptam sem Luigitől sem pedig Georgétól. Jósnő vagyok nem csaló! Elhihetik, többet tudok ezekről a dolgokról, mint az önök közül bárki is képzelné.
Újabb döbbent csend, senki nem szól, csak szemlesütve álnak.
Izgalomból a mai napon nem volt hiány!
Csendet Linodé hangja töri meg! S vele egy időben érzem kezének hideg, nyirkos érintését csuklómon.
- Maga kedves nagyon sok energiával rendelkezik, éreztem már az első pillanattól, ahogy meg láttam. Ön is gyakorló médium?
- Nem! Én nem foglalkozok Ezotériával. – Nyögni tudom csak a szavakat. Úgy érzem magam mint akit gyomorszájon vágtak. Ami nem csak fájdalommal jár, még inkább a fogásirány változásával. Olyan erősen fogja kezem, nem tudom kihúzni szorításából, Pedig félő ha nem enged el akkor menten lehányom.
- Micsoda vonalak jósoltak már önnek? – Kérdi miközben mind két kezem fogja tenyeremmel felfelé fordítva.
- Nem szeretem ha akaratom ellenére akarnak jósolni. Engedjen el! – Már nem csak a gyomor problémáim vannak, de a hideg verejték is patakokba folyik rajtam. Felszólításomnak eleget téve el engedi mind két kezem. Már indulnék pont a mosdó irányában mikor ismét érzem kezét ez úttal a vállam ragadja meg!
- Várjon! Van valami amit tudnia kell. – Szemét a szemembe fúrja, lehetetlen szabadulni tőle. – Meg engedi? – És ismét kezébe veszi bal kezem, tenyeremet fürkészi. – Maga nagyon vágyik az igaz szerelemre ami hamarosan bekövetkezik az életében. Megkapja mind az amit nagyon szeretne. Hamarabb mint gondolná. Megismerkedik egy magas, barna fiatal férfival aki minden álmát valóra fogja váltani.
- Kérem! Most már elégedett lehet. - El akarom húzni kezem de nem enged a szorítása.
A gyomrom és a szívem a torkomban dobog azt hiszem megfulladok.
- Még nincs vége! Sajnos a szerelmet és a boldogságot megkapja, de földi életében nem fogja sokáig élvezni. – Itt gonosz vigyorba torzul szája. Szabályosan örömmel ejti ki a következő szavakat. – A beteljesült szerelem után elhagyja a földi világot és tovább lép a túlvilág síkjára. – A gonosz mosolya és gúnyos tekintete olyan mélyen beleégett az agyamban, hogy soha nem fogom elfelejteni. Ami lehet nem tart már sokáig, tehát aggodalomra nincs semmi okom!
- Igazán remek! Mit képzel magáról, maga velejéig romlott és gonosz! Engedjen el! Soha többé ne merjen hozzám érni. – Válaszát meg sem várva indulok a mosdó felé, mert ami kitörni készül belőlem az nem a düh, vagy harag. Fürdőszoba felé igyekezve, akivel csak találkoztam ijedséget és sajnálatot láttam rajta.
A tükör előtt állva nézegetem magam! Iszonyú fehér vagyok, szemem furcsán fénylik, leheletnyivel több most benne a zöld, mint egyébként. A rosszul lét és harag úgy látszik nem csak a sejtjeimet, na és a gyomrom mozgatja meg, de kihatással van a szem színemre is.
Nem ettem ma még semmit, biztos ennek is köze van állapotomhoz. Csak gyomorsavat hánytam, égeti, a torkom szédülök, arcomról folyik a víz! Nem festek valami jól.
Halk kopogtatást hallok az ajtón majd Tom gyengéd hangját!
- Jól vagy drágám? Engedj be kérlek.
- Gyere nyitva van! – Pedig jobb lenne, ha egy kicsit egyedül maradhatnék, de nem akarom, hogy Tom aggódjon.
Belép az ajtón bűnbánó képpel néz rám! Magát hibáztatja, amiért mind ezt át kellet élnem.
- Úgy sajnálom Líz, ha tudom, hogy erre megy ki ez a este soha nem kértem volna , hogy velem gyere. Kérlek ne haragudj! Mért nem mondtad, hogy beteg vagy?
- Nem vagyok beteg azt hiszem, csak Linódéra reagálok ilyen erősen! Borzalmas vén boszorka. Volt képe ilyen szörnyű eseményt megjósolni. Voltakép nem is mondhatnának ezekről az dolgokról semmit az alanynak. Etikátlan! Ez miatt ne aggódj! Én nem hiszek neki.
- Azért még is csak aggasztó! Életem párjának az előbb mondták meg, hogy hamarosan megfog halni. Ez szerinted milyen érzés nekem?? Mind ezt úgy, hogy tudomásomra hozza ez által azt is, hogy hamarosan elhagysz engem egy másik férfiért! Aki majd a halálodat okozza!
- Miért hiszel el minden féle hülyeséget? Amit a bent mondott a jóslatról és Aziliáról vagy kicsodáról, szerintem az is egy nagy marhaság! – Tényleg kamunak tartom Linodé összes szavát. De még is a nekem mondottak azért nem hagynak engem sem közömbösen! Tom, ahogy ott ál az ajtóban olyan megtört látszik rajta, hogy valóban szenved.
Megsajnálom, feltámad bennem talán az anyai ösztön a védelmezés a szeretet. Karjaiba bújok, átölelve egymást állunk egy darabig. Tesszük mind ezt egy mosdóba ahol nem rég még úgy nézet ki az életemért küzdök! Rosszullétem Tom karjaiban teljesen meg szűnnek. Annyira jó így állni, érezni erős ölelését, illatát, hogy szeret. Izgalom elfeledteti velem a nem rég hallott szörnyű jövendölést rám és világra nézve egyaránt.
Csókunk szenvedélyes, izgalmas, gyengéd, őrületesen puha. A vágyoltó rúdja kemény és arra vár, hogy olcsón.
- Kívánlak! Megőrülök érted. Tom hangja meg remeg, ahogy kiejti a szavakat. Ugyan olyan szenvedéllyel viszonozza a csókom, mint ami bennem is ég. Fülembe súgva szavait, kezei őrületes iramban haladnak a ruhám alatt, egészen a bugyimba ott megtalálva a kis szenvedély gombot finoman simogatva kapcsolja teljes sebességre izgalmam.
- Mennyünk! Mondom zihálva remegő hangon! – Szorosan összesimulva lépünk ismét a társaság közé. Van, aki sokat sejtő mosollyal tekint vissza ránk és vannak akiken inkább megdöbbenés és csodálkozás tükröződik arcukon. Tommal összenézünk s nem foglalkozva a többiekkel George és Barbara által alkotott társaság felé vesszük az irányt. Szerencsére a banyát nem látom sehol, biztos elhúzta már a csíkot. Ha csak rá gondolok, kiráz a hideg és ismét érzem a tagjaimban végig áramló hideg remegést.
Nem szabad teret adnom a rossz érzéseimnek, inkább Párom érintésére koncentrálok s kizárom a negatív gondolatokat. Álmaimban lesz úgy is bőven alakalom foglalkozni velük. Ebben biztos vagyok, legalább ébren legyek jól.
Barbara vonásain nem látok semmi kivetni valót, mintha nem is hallotta volna a jóslatot, George pont az ellentéte, mikor oda érünk és ránk néz szeme sajnálatot arca megbánást sugall. Hát előbb kellet volna gondolkodnia, s nem utólag. Késő bánat így is mondhatnám.
- Nem minden napi estét dobtál itt össze nekünk, de legközelebb, ha valami ilyesmire készülsz, minket legyél olyan szíves lefelejteni a meghívandók listájáról. – Tom baráti kézfogást nyújt Georgnak, de a szemei nem ép barátságról árulkodnak.
- Nagyon sajnálom, erre tényleg nem gondoltam. Hisz ki gondolta volna, hogy így végződik az este? Sajnálom Líz, tényleg! – Fordul felém szánakozó fél mosollyal.
- Már megtörtént és nem tudjuk nem elhangzottá tenni, Nem haragszom, végül is ez nem a Te hibád! De ha őszinte lettél volna és elmondod, hogy mire számíthatunk ma este akkor legalább megadtad volna a lehetőséget, arra, hogy elfogadjuk vagy sem a meghívást. Most viszont neked kell a történtekért vállalni a teljes felelőséget. A munkában és velünk kapcsolatban is. Ez azt hiszem világos! – Mondandóm nem várt reakciót váltott ki Barbarából.
- Csak nem azt akarjátok mondani, hogy ami itt elhangzott azt kitálaljátok és bemártjátok Georgot?
- Természetesen nem! Viszont ha ez kiderül, akkor csak magára számíthat! – Tom válaszolt helyettem.! Még nagyobb elképedést kiváltva Barbarából. De még mielőtt megszólalhatott volna Georg egy pillantással elhallgatatta feleségét és Tomnak intézve szavait. Már cseppet sem volt bűnbánó a hangja sem az arca!
- A mai este semmi nem történt, ami sérti a nyomozásra vonatkozó titoktartást. Az itt valamennyien megjelent kolléga és felesége mind ezekkel a problémával tisztában volt még az előtt, hogy itt szembesült volna vele. Egyetlen egy tény vagy lényeges információ nem hangzott el. Nem szolgáltattam ki senkinek semmilyen információt. És ha még is valami baj lenne ebből, akkor mindenki, aki személyesen jelen volt az részese az eseményeknek és a felelősség is közös. Nem bújhat ki alóla senki. Ezért mindenkép meggondolnám, hogy kinek mit mondok.
- Ezt most vegyem fenyegetésnek? Tom csak úgy köpi a szavakat.
- Senkinek nem kell fenyegetve éreznie magát, csak jó ha tisztába vagytok vele, ha én bukok akkor mindenki. Mondom ezt úgy, hogy nem szegtünk parancsot, tehát következménye sem lehet. - Ez nyílt egyenes beszéd volt Georgtól!
- Nagyot csalódtam benned Georg, bele vonsz minket is a gyerekes dolgaidba, és kiszolgáltatod a Lízt és volta kép mindenkit egy kontár, csaló boszorkánynak. Ez nem egy felelős nyomozóra vall. Majd beszélünk még , de most Lízzel elmegyünk! Sziasztok! További szép estét!- mondja gúnyosan, Barbarának csak biccent, megvárja, még Én is elköszönök majd átölelve kisétálunk a lakásból!
Nem akartam az autóm ott hagyni s mivel Tom is saját autóval érkezett most külön indultuk el hozzá! Milyen megkönnyebbülés végre friss levegőn lenni, kiszabadulni a füstölök bódultságot keltő hatása alól. Most még inkább elképzelhetetlenebb, hogy a jóslat valóra válhat. Ablakot letekertem hagy mossa tisztára a hideg szél az agyam! Ma este nem akarok semmi másra figyelni csak Tomra és magamra. Minél közelebb érünk, Tom lakásához úgy leszek egyre izgatottabb én is. Szeretkezni akarok addig, amíg csak mozogni bírunk. Majd szeretnék mélyen nyugodtan, kielégülten aludni reggelig. Holnap nem dolgozom, és úgy tudom Tom sem. Legközelebb Hétfőn vár mindet a munka addig van még két teljes napunk, hogy élvezzük egymást.
Hihetetlen, hogy pár órával ezelőtt Erikával még arról beszélgettünk, hogy szakításon gondolkodok, most meg szexuálisan túlfűtve csak azon jár az eszem, hogy milyen lesz újra a karjaiban tölteni az éjszakát és nappalokat.
Mai nap okozott egy pár meglepetést, leginkább rosszakat s nem könnyen felejthetőket. A hirtelen meg jelenő kéjvágyat minden kép pozitív eredménynek gondolom. Ami egy kicsit zavar benne az az, hogy a szexualitás iránti érdeklődésem nem Tomra irányul. Pusztán a szex az ami érdekel. És ez nem a legjobb, ami velem történhet. Nem tartoztam soha az olyan nők közé akik csak a szexet keresik. Nekem fontos volt, hogy érezzek valamit a pasi iránt. Most viszont mit csinálok? Véremtől hajtva nyomom tövig a gázpedált, hogy minél hamarabb ledobáljam ruháimat és magamban érezze Tom férfiasságát. Mind ez mellet összekeverem az álmokat a valósággal. A jövőbeli kilátásaim sem kecsegtetnek sok jóval. Hamarosan szerelmes leszek, a beteljesedés után pedig eltávozok erről a világról.
Ha így kell lennie, akkor csak annyit, kérek, hogy a hátralévő napjaim olyan csodálatosak legyenek, ami felér egy egész élettel.
Végre megérkezünk Tom lakása elé! Helena város nyugati szélén egy kis újépítésű lakópark, egyik társasházába él Tom! Nem rég vásárolta és most ez az otthona a mindene! Elég nagy egy hattagú család is kényelmesen elfér benne! Tom nem titkolt szándékkal vette! Arra számít, hogy hamarosan összeköltözünk, feleségül vesz és szülök egy regiment gyereket.
Kiábrándító és lehangoló, ha bele gondolok, hogy a jóslat azon része, ami kimondja, hogy hamarosan szerelmes leszek. És az a férfi nem Ő lesz. Érdemes figyelembe vennem, hogy még így is jobban jár Tom mint Én!
Baljós gondolatok azon nyomban tova szálnak amit Tom csodás alakját veszem szemügyre! Széles vállak, lapos has, szép izmos combok, ahogy a nadrág feszül a csípőjén az maga az őrület! Mért nem láttam eddig ilyen fantasztikus pasinak, a vágy ami eluralkodik rajtam miért csak most amikor minden a végéhez közeledik. Akkor látod mi mennyit ér ha elveszíted??? Ez lehet a kérdésem nyitja, vagy más??? Nem tudom, de férfias kisugárzása intenzíven hat az érzékeimre és még ez sem az a minden elsöprő vágy, amiről álmodom! Van, még amire várok! Vajon megkapom?? Ezek gondolatokkal a fejemben, oldalamon egy lenyűgöző férfivel egyre közelebb kerülünk a szenvedély kibontakozására alkalmas ágyhoz! Egymást átkarolva lépünk a lakásba, szavak nélkül is érezzük, hogy mire van szüksége a másiknak, nem kell a beszéd, szavak nélkül is megértjük egymást. Kapcsolatunk alatt most először érzem ezt a lelki összetartozás meleg érzését.
Tágas lakás előszobájában forrón tapad össze ajkunk, utat nyitva a régen elfojtott szenvedély szabad áramlásának. Fór a csók amit egymásnak adunk, nyelvünk vadtánca érzékek birodalmába varázsol egy perc alatt. Mint ha az életünkért küzdenénk vagy az utolsó esély a kéjre. A félelem szülte boldogság, ez az amit ösztönösen kergetünk? Ragadjon magával a szenvedély, vigyen táncba a vágy, lobbantson lángra és égessen a tűz, hogy a végén érezem mennyit is ér a lét, mit jelent élni és szeretni.
Tini koromban éreztem utoljára ekkora izgalmat. Tom kezei nem tétlenkednek, nem csak csókjával hatol a bugyimba, de az ujjai is szorgalmasan Bujnak a kis csipkés fehér neműm belsejébe. Levegőt is elfelejtek venni mikor, megérzem ujjait puncim szűk kis alagútjában.
- Jó neked? Élvezed? Kívánsz Líz? Mond, mit szeretnél! – Rekedtessé vált hangja elárulj, hogy mennyire is élvezi izgatásom.
- Igen, érzed, hogy mennyire égek már!
- Igen de tőled szerettem volna hallani! Milyen gyönyörű vagy Líz amikor élvezel!
Elvesztem az eszem! Annyira kívánlak!
- Kérlek, ne hagyd abba! – sóhajok és nyögések hagyják el a szám. Enyhén hátra hajtott fejjel élvezek minden egyes kis mozdulatot.
Érezni akarom Tom bőrét az enyémen, eszeveszett vadsággal gombolom, vagy inkább tépem le a gombokat ingéről. Megszabadítva felsőtestét a kellemetlené vált ruhadarabtól. Elém tárul csodás, izgató mellizmai, vállai. Izgatottan veszem számba mellbimbóját, ami nyelvem finom érintésétől megkeményedik. Most az Ő száját hagyják el kéjes nyögések. Ez még jobban vissza gerjeszt. Bimbók kényeztetésének abban hagyása nélkül, kezeim a nadrágja zipzárjával foglalatoskodnak. Erős vágyat érzek közben, hogy kezembe vegyem érzéki férfiasságát. Még mielőtt kibontanám, áhított kéjrúdját megállítja kezem. Finom csókokra vált lassan megválik a kis szűk réstől. Magához ölel és gyengéd mozdulatokkal szabadít meg a szexi ruhámtól. Közben apró finom leheletnyi csókokkal halmoz el.
Milyen érzéki és izgató ez a finom gyengéd vetkőztetés. Mezítelenségem csodálja, végig puszil a számtól egészen combjaimig. Felemel és a kis előszoba kanapéjára fektet. Lábaim közé térdel, alig várom nyelve finomságát, amit adhat nekem!
Egyik percről a másikra kellemetlen érzés lesz úrrá rajtam, hirtelen szükségét érzem a zuhanyzásnak. Hiába fürödtem az este, még is piszkosnak érzem magam! Még mielőtt a szándékát tett követné, elhúzódok tőle!
- Nem akarod? – Kérdi vágytól elfúló hangon.
- Dehogy nem csak szeretnék előtte zuhanyozni. Mai este után piszkosnak érzem magam. - Micsoda buta gondolat, hogyne akarnám, imádom, ha így kényeztet.
- Olyan édes, izgató illatod van, szétfeszítesz idelent! Ha szeretnéd, akkor mennyünk! Alig várom csodás vizes tested szappanozását! – gondolatától remegések futnak rajtam végig, a kéj a vágy egy pontból kiindulva söpör rajtam végig. De mondani csak ennyit tudok.
- Jó! – De csak nézem, ahogy feláll mellőlem és elindul összeszedni ruháinkat, amit a nagy érzelmek közepette dobáltunk szét, magunk körül.
Figyelem, ahogy Ő is megválik a felesleges ruhadaraboktól, s közben karján, hátán izmai játékát, megbabonázva érzem magam. Elszakadni képtelenség férfias kisugárzása, na meg lendületlenül ágaskodó szerszáma csak úgy vonzza a tekintetem.
Észreveszi, hogy még mindig mozdulatlanul nézem, pajkos vággyal teli tekintettel viszonozza kéjes vágyam! Jó érzés, ha így néznek az emberre, feltüzel, lelkemig hatol, és még tovább.
Lehajol, egy apró ruhadarabbal a kezében emelkedik fel, a bugyimat forgatja ujjai között. Tekintetét az enyémbe fúrja, ahogy az orrához emeli és mélyen beszippantja illatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése