- jobb ötletem van kimented magad a meghívás alól és nálam töltöd az éjszakát. Hiányzol és rég voltunk már együtt kettesben. – fölösleges minden szó azt hiszem, biztos vagyok, hogy száz százalékra mondta, hogy ott leszünk anélkül, hogy megkérdezett volna. És mindig Ő mondja, mostanában nem vagyok, olyan bájos, mint a kapcsolatunk elején és hűvös vagyok meg ilyenek. Akkor miért akar egy olyan eseményre elmenni, amit szívből utál. Ahelyett, hogy velem bújna össze.
- Jó nem bánom – mondom kicsit kedvetlenül. - Akkor gyere értem háromnegyed hétre ..
- Nem jó ezt már mondani akartam nem lesz annyi időm, hogy érted mennyek. Ott kéne találkoznunk. Remélem nem probléma?
- Remek! Gondolom, nem kell nagyon kiöltözni?
- Hát kérni szeretném, hogy azt a fekete rucit vedd fel amit tőlem kaptál a farsangi bálra! Az olyan boszorkányos. Valahogy menni fog az este hangulatához. Úgy tudom, többen igazi kis csemegével készülnek a nem minden napi alkalomra. kiengedve viselnéd, a gyönyörű szép hajkoronád az maga lenne a tökéj.
- Hát megnézem, mit tehetek, sőt támadt, egy ötletem a lábam közé kapom a seprűm és azon repülök, hogy még jobb legyen a jelmez akár egész este ott hordom majd, hogy a bolond rendőr barátaid jól érezzék magukat. – Lenne még pár keresetlen szavam, de inkább nem szólok, mert hallom, a vonal másik végén mély sóhajok hagyják el Tom száját, és nem akarom még jobban felhúzni. Ha ennyire fontos neki, akkor elmegyek. Na, bum, egy ilyen este is kell néha.
- Neked Liza soha nem tetszettek a barátaim, nem értem mi bajod velük? Soha nem értettelek, mért vagy ilyen ellenséges velük! De nem akarok veszekedni! Akkor hétkor találkozunk! Most mennem kell. Szia!
- Kérlek, ne haragudj! Ott leszek! Szia!
Mostanában csak veszekszünk. Az a kevés alkalmakkor, amikor együtt vagyunk. A legsűrűbben előforduló téma a család! Megértem, hogy ne érteném, Tom már elmúlt harminchét éves, meghitt családra vágyik sok gyerekkel. – Hiszen Én sem leszek már fiatalabb, szokta mondogatni, szomorkás mosollyal az arcán.
Én viszont nem akarok gyereket és férjhez menni sem! Ez, ami most a legjobban zavarja Őt.
Gyakran mondogatja, hogy a biológiai órám nekem is ketyeg nem csak neki, és mikor akarok szülni? Ezt mindig úgy mondja, mint ha nem lennék tökéletes tisztában a gyermekvállalás időkorlátaival! De harmincegy évesen azt hiszem, nem vagyok elkésve! Bőven van még időm, sőt akár egy regiment gyereket is szülhetnék neki ez idő alatt.
Az este még messze van, addig fen marad időt takarítással fogom tölteni, mert ahogy így elnézem a kis lakásomat, többek között a konyhát és a fürdőt hát lesz munka vele bőven. Az elmúlt hetekben szinte folyamatosan dolgoztam a klinikán és még ügyeletet is többet adtam a szokottnál. Szabadidőmben pedig a helyi iskolában vállaltam a nehezen kezelhető gyermekekkel való elbeszélgetést. A szabad estéimet, Tomnak köszönhetően elég sok volt az utóbbi hetekben, A kis Robikával foglalkoztam, akinek súlyos személyiség zavara van és nem hajlandó elhagyni a lakást. Ezért járok hozzájuk személyesen. Amikor csak tehetem. Meglehetősen kimerítő tudott lenni. Mire haza érek szinte hulla fáradtan készítettem vagy rendeltem vacsorát majd egy kis pancsi utána irány az ágy! Rendszerint elalszom rögtön.
Viszont az álmaim azok rendesen kiborítanak mostanában. Vagy szörnyek üldöznek, néha sírva ébredek, de arra már nem emlékszem miért sírtam. Volt nem rég olyan álmom is amikor szörnyű veszélyben voltam, nem láttam semmit, de tudtam, hogy ott van és bármikor rám támadhat. Előfordul szintén nem ritkán, hogy szexuális kalandokba bocsátkozok ismeretlenekkel. Hát nem is ismeretlenek, hiszen nem látom, ki a pasi csak érzem! Rendkívül frusztráló tud lenni. A szexuális életem rendben van, és pszichológusként tudom, hogy nincs okom ezen a vonalon keresni a baj forrását! De valami még is van! Hiába fekszem le időben,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése