A Zuhanyzással gyorsan végzek, felkapom gyorsan a ruháimat egy halványzöld garbót és egy fekete bőrnadrágot. Egy kis smink s már kész is vagyok. Elégedetten nézem tükörképem!
Sötétbarna derékig érő hullámos hajam lágyan omlik a vállaimra. Arcom ovális alakú, szemem barna, néhol alig észrevehetően zöld is található benne. Barna bőrömre nem nagyon kell alapozó! Vastag ívelt ajkaimra felkent világos piros rúzs még jobban kiemeli teltségét.
Most az egész hatást nézem a tükörbe, a testalkatom inkább a telt karcsú kategóriába tartozik , de valójában inkább gömbölyded vagyok. Kerek dús melleimet kiemeli a garbó testhez simuló formája. Derekam karcsú, csípőm kicsit széles a fenekem nem almára inkább körtére hasonlít. Elégedett vagyok az összhatással. Azok kevesek közé tartozom, akik valóban meg vannak elégedve önmagukkal, és külsejükkel. Így már nem marad más hátra, mint kabátot venni és már el is kezdődik a nap legkellemesebb része!
- Ekkor még nem tudtam, hogy nemsokára az egész életem a fejetetejére ál és mind az amiről eddig álmodtam valósággá válik. A jók és rosszak egyaránt!
Végig hajtok a városon így péntek délután sincs nagy forgalom. Alig tízperces vezetés után megérkeztem.
Kisem kel szállnom, Erika már várhatott, mert ahogy megálltam a ház előtt Ő már zárta is az ajtót és mosolyogva indul az autóm felé. Fülig ér a szája, mint mindig! Behuppan mellém az ülésre.
- Szia ! – köszöntöm.
- Szia Liz! – Válaszol, hátra dobja a táskáját, a kabátját az ülésre és már fordul oda , hogy két puszit nyomjunk egymás arcára.
- Na tipeghetünk? – kérdezem mosolyra váltva!
- Igen! De előbb áruld el hol találtad azt hogy is hívják kalóz fogadót?
- Fogadó a kalózhoz! Javítom ki a téves megnevezést. – Az ódon városrész szélén van. Remek kis hely. Nem rég fedeztem fel. Kívülről egy átlagos kis épületnek tűnik, de belülről olyan, mint egy kalózhajó! Csodaszép!- Emlékeimben felidőződik milyen hangulatosnak véltem akkor este.
- Hát Líz Én utána néztem a neten és nem találtam ilyen nevű, sőt azon a környéken pedig semmilyen vendéglőt. Hogy találtál rá?
-
Rossz érzésem van! Ahogy Erika kételyeit hallgatom furcsa hideg borzongás árad szét rajtam. Nem a legkellemesebb ómen egy jó program előtt. Inkább a kérdésére koncentrálok, felidézve a felfedezés körülményeit.
- Vasárnap nehezen is aludtam el, nagyon rosszat álmodtam olyan rémálomfélét. Utána nem tudtam már vissza aludni, csak hánykolódtam az ágyban., ezért felöltöztem gondoltam lemegyek, sétálok egyet. Jó sokáig barangoltam a Parti Sétánytól egész az ódon városrészig. Gondolataimba merülve egészen amíg felnéztem és ott voltam előtte. Akkor már zárva volt, egy kis lámpa bevilágította a helyiséget. Nagyon tetszett, Sokáig néztem, már akkor eldöntöttem, hogy hamarosan eljövök ide újra. De valahogy elfelejtettem. Akkor jutott eszembe mikor kérdezted hová akarok menni. Különös! Majd meglátod milyen remek hely! Mindjárt meg is érkezünk!
- Valóban különös, de alig várom, hihetetlennek tartom, hogy itt kint a semmi szélén működjön egy étterem! Ha viszont láttad, akkor biztos ott van! Mond mi a baj köztetek Tommal? Azt ne mond, hogy nincs semmi, engem nem versz át, ahhoz már nagyon jól ismerlek.
- Semmi! - Mondom, még mielőtt befejezi a mondatot! Már jó ideje haladunk, már rég oda kellet volna érnünk. Helena várost is elhagytuk, de a vendéglőt nem láttam sehol. Képtelenség, hogy gyalog ilyen messzire elsétáltam volna. Idegesség uralja egész lelkem, át ragad Erikára, aki szintén hitetlenkedve nézi az előttünk elterülő tájat hol pedig engem. Nincs más választás, vissza kell fordulnom. Nagyon kellemetlen ez a helyzet, de még ha csak az lenne! Zavarba ejtő és őrjítően félelmetes. Kezdek félni magamtól és erre úgy látom, megvan minden okom!
Hiszen az már biztos nincs itt! Lehetetlen, hogy ne vegyem észre! Tehát valami nagy baj van! Ez nem vitatható. Csak Erikának mit mondok??? Lehet, hogy semmit, nem is kell, mert, ahogy elnézem már Ő is tisztába van probléma mivoltával!
Egy gyors manőverrel megfordulok az úton, rendőrtől itt nem kell félni. Erre már a madár is csak tévedésből repül, nem hogy rendőr!
Agyamban most ezer apró gondolat és érzés váltja egymást. Igyekszem mindennek ellenére az útra koncentrálni, meg vallom, nagyon nehezen megy. A kezem remeg, lábaim szintúgy, szívem meg a gyomromba dobog. Kicsit félve Erikára nézek, de Ő csak döbbenten néz, szinte a mozdulatlanságba dermedve figyel kifelé az ablakon. Tudom mondanom, kellene valamit, de értelmes dolgot, sem pedig magyarázatot nem tudok. És ahogy elnézem, Ő sem nagyon akar megszólalni, vagy csak arra vár, hogy mondjak valamit.
Az elsuhanó tájat kémlelem és reménykedek a reménytelenbe. Egy belső érzéstől vezérelve lassítok, Erika rám néz, szemébe csupa kérdés, de most nem foglalkozok vele. Mert meglátok egy ismerős házat az út bal oldalán. Fékezek, lassítok, majd szép lassan leparkolok a romos ház előtt. Még mielőtt Erika csak kinyithatta volna a száját, kiugrok az autóból és gyors léptekkel elindulok az épület felé. Csodálkozással és hitetlenkedés vegyes érzésével állók a döbbenetes tény előtt. Az épület, amit kerestem itt áll előttem! Csak épp romos állapotban! Felismerem ez az a ház, ami fogadónak volt kialakítva. Ami most úgy néz ki mintha a régmúltban vagy a távoli jövőben látnék és nem a jelenben!
Erika eközben mellém ért és csak annyit kérdez!
- Nem akarsz beszélni róla?
- Akarni akarok, csak nem tudom mit is mondhatnék! - Még mindig csak állók és bámulom a romos épületet, és próbálom megfejteni, hogy mi a fene van velem. Újra felidézem a vasárnapi estét vagy is inkább már a hétfői hajnali órákat. Szeretném, ha a gondolatmenetemnek tanúja is lenne, ezért hangosan kezdem, felidézi mi is történt. Ez által keresve a magyarázatott erre a nem minden napi rejtélyre. – Hát kezdjem az elején! Vasárnap este van megvacsoráztam majd egy gyors zuhanyzás és mentem aludni! Amilyen fáradt voltam ahhoz képest órákig csak forgolódtam az ágyban. Agyam zakatolt, leginkább Tom és köztem lévő kapcsolaton. Hogy mit is akarok, és mi lenne a legjobb nekünk. Kerestem a válaszokat, hogy miért ráz a hideg, ha a házasságra gondolok. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok foglalkoztattak. Elaludtam végre , valami szörnyűséget álmodtam mikor felébredtem utána már csak hánykolódtam az ágyban! Úgy éreztem nagyon késő van már, az órára néztem hajnali három órát mutatott. Elég kiábrándítónak találtam, hogy ott fekszem és képtelen vagyok újra el aludni.
Úgy érzetem egy séta jól esne. Felöltöztem és elindultam. És itt találtam magam, csak akkor ez az épület szépen karbantartott állapotban volt, bent pedig egy fával bélelt helyiség körvonalait láttam egy kalózhajó belsejére emlékeztetett. Még emlékszem, hogy elterveztem eljövök ide mikor nyitva lesz. Hát ennyi másra nem emlékszem!
Barátnőm elgondolkozva néz, majd megszólal.
- Merre mentél vissza? Mert elég messze vagyunk a lakásodtól! Ez a táv legalább két órás sétának kellet, hogy legyen! Feltéve, hogy valóban itt voltál.
- Nem emlékszem , nincs semmi más emlék a fejemben csak az amit elmondtam! De mindegy is, nem igaz , hiszen az a fogadó nem létezik! – Küszködök a fel – feltörni készülő könnyeimmel. Mely úgy fojtogat, hogy megszólalni sem tudok rendesen!
Liz! Figyelj ide nem lehet , hogy ezt az egészet csak álmodtad. – Elég mérgesen nézhettem rá, mert rögtön együtt érzőbb hangon folytatja. – Mostanában Te mondtad milyen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése