- furcsákat álmodsz és talán , gondolom, mint egyetlen megoldás feltételezhető, hogy valóban álom volt semmi más.
- Na és az épület ? Arról vajon honnét tudok!??,
- Ez is azt bizonyíthatja, hogy csak a képzeleted szüleménye az egész, hisz a vendéglő nem létezik ! Az igaz, hogy a ház amiből lehetett volna itt van , de ugyebár romos! Figyelj lehet , hogy valamikor erre jártál és a tudatalattidban elraktározódót az épület képe.
- Lehet ! Valóban lehetséges elméletben! Mindig szerettem volna egy ilyen kávézót! Nem gondolod úgy , hogy azért ez több mint fura.?, - Bár szerettem volna minél előbb lezárni ezt a beszélgetést . Magamban komolyan foglalkoztatott a dolog és nem hittem el az az egyszerű magyarázatott, hogy csak egy álom! Rá fogok jönni mi történik velem. – De Erikának csak ennyit mondok!
- Sajnálom, így az ebédünk is elúszott az álomvilágommal együtt. Mennyünk! Haza viszlek. – Mondandóm alatt végig Őt néztem, kerülte a tekintetem, zavarodottság és ijedséget látok rajt. Amit igen csak zavart mosolyával leplez, de már késő. Észrevettem és ennek következtében még jobban elhatalmasodott rajtam a tudásszomj és a félelem.
Lassan visszaindulunk az autómhoz, közben Erika vidámságot színlelve a következőket mondja!
- Sült csülköt készítettem párolt káposztával és krumpli pürével, szívesen vendégül látlak közben pedig megoldást keresünk a történtekre. Na mi a véleményed??? – Kérdi és együttérzése jeleként kedvesen megérinti a vállam.
- Köszönöm a meghívást, de nem fogadhatom el. Estére meghívásom van egy összejövetelre és még rendbe kell kapnom magam , nem csak külsőre sokkal inkább agyilag. De köszönöm, mondom én is mosolyogva.
- Enned azért kell valamit, nem mehetsz éhgyomorral szórakozni, még a végén úgy kaparnak fel a padlóról! Tommal mentek valahová???
- Igen ! Az egyik kollégájánál lesz egy kis összejövetel szeánsszal fűszerezve!
Nem sok kedvem van elmenni főleg az előbb átélt események után. Megígértem Tehát elmegyek és reménykedek benne, hogy hamar eljöhetek. – E közben megérkezünk Erikáék háza elé! Legszívesebben mennék már tovább, de érzem barátnőm nem hagy csak úgy elmenni. Már nyitja is a száját!
- Beszélni szeretnék veled! Kérlek, gyere be! Ha nem vagy éhes nem kell enned, nem fogom erőltetni, felnőtt nő vagy nem szorulsz az anyáskodásomra.
- Jó! – Csak ennyit mondtam és már szálltam is ki az autóból, inkább megadtam magam, mint hogy a kérlelésest keljen tovább hallgatnom. Jó mondás hagyd magad és előbb szabadulsz, most Én ezt a jó bevált taktikát választom. Megadóan, mosolyt erőltetve arcomra, bevárva őt, együtt indultunk a ház felé!
Forgalom nem számottevő így gyorsan haladok, gondolataim Erikával folytatott beszélgetésen jár! Nagyon feszült volt egész idő alatt és azt éreztem, miattam ilyen, hogy engem félt. Váratlanul ért az örömhír nem erre számítottam, mikor közölte, beszélni akar velem. A nagy sürgésforgás közepette csak úgy dőlt belőle a szó, még nemes egyszerűséggel egyszer csak minden bevezetés nélkül kijelentette! Gyereket várok! Tizenkét hetes terhes vagyok. Ma fogom megmondani Jeremynek. Elfelejtve a gondjaimat boldogan öleltem meg Őt. Ez csodálatos, mindig nagy öröm a gyermekáldás! Boldogsága rám is átragadt és a beszélgetésünk is sokkal vidámabb és gördülékenyebb lett. Szóba került Thomas és a kapcsolatunk, Elmondtam mennyire bánt, hogy egyre jobban eltávolodunk egymástól, és, hogy azon gondolkodok, le kellene zárni a kapcsolatunkat addig amíg, kedveljük egymást. Nem megvárva a kapcsolat teljes végét. Az senkinek sem jó! Úgy elment az idő, észre se vettem, órára nézve láttam, félhat is elmúlt akkor szinte ledöbbentem, kapkodva összekaptam magam, gyors puszi Erika arcára és már rohantam. Tényleg nem sok időm marad, hogy elkészüljek a ma esti szeánszra.
Ha valamit nem szeretek az a rohanás. Viszont most másból sem állók, rohanok zuhanyozni, szekrényből a ruhákat szanaszét dobálva keresem az alkalomra kért fekete ruhát. Még jó, hogy legalul volt. Sietve kapom fel és már rohanok ismét a fürdőbe, kell egy kis smink.
Hajamat gyorsan fényesre kefélem, szemem vastagon kiemelem fekete tussal, Lilás árnyalatú szemhéjfestéket viszek fel ami még jobban kiemeli nagy barna szemeimet. a számra erős piros, inkább vörös rúzst. Még egy utolsó mustra a tükörben, arcom rendben, ruha ott feszül ahol kell, és azt enged látni, ami még nem kihívó, de figyelemfelkeltő hatást kölcsönöz a ruha viselőjének. Szóval pont tökéletes.
A tükörből egy valódi boszorkány néz vissza rám! Elégedett vagyok, az összhatással egy kis fekete szandál teszi teljessé az öltözékem. Mínusz fokok uralkodnak oda kint, meg fogok fagyni!
Ezen merengeni már nincs idő, fél hét is elmúlt már és Georgék legalább 10 percre laknak tőlem. Elkésni nem szeretek, így felkapom a fekete szövet kabátom, előre kikészített apró gyöngyökkel díszített kis táskát, elkészültem, indulhatok.
Georgek (laci) a belvárosba laknak egy ötemeletes téglaház ötödik emeletén. Még nem voltam eddig náluk, csak összefutottunk egy párszor. George feleségét Barbarát ismerem, ugyan ahhoz a fodrászhoz járunk. Gyakran futottunk ott össze, kedves nő, mindig jókat beszélgetünk amolyan női dolgokról.
Meglehetősen rövid idő alatt odataláltam, parkolóhelyet sem volt nehéz találni. Tom autóját nem látom sehol a közelben. Pedig reménykedtem benne, hogy már itt lesz, és kint fog várni rám. Tévedtem! Jobb lett volna, ha együtt megyünk fel. Órámra nézek elmúlt hét óra, sietősre fogom lépteimet, de legszívesebben csigalassúsággal tipegnék elodázva a belépés számomra kellemetlen érzését. Mindennek ellenére kapkodom lábaimat, mert csontig hatoló hideg szél fúj. Januárban ez nem szokatlan csak az öltözékem nem megfelelő az időjáráshoz! Viszont, ha azt nézem, hogy nekem egy sírruha sem lenne ideális viselet, akkor már szinte mindegy miben vacogok. Legalább huszonöt fokra vágyom szikrázó napsütésre egy barna hajú, kék szemű napbarnított pasira, aki a tengerparton napolajjal kenegeti a hátam! Ehelyett mi van? Mínusz öt fok a pasi sehol és még a hó is szállingózni kezd. Ha ez nem lenne elég, ahogy közeledem a háztömbhöz úgy árad szét a sejtjeimben a rossz előérzet. A hidegtől is borzongok, de van más jellegű hidegrázás, amitől minden szőrszálam az égnek áll. Mint Tom cicája mikor veszélyt érez! Már meg sem lepődőm az elmúlt egy hónapban nem volt olyan nap vagy éjszaka mikor ne éreztem volna. Lehet kezdek becsavarodni. A jó hír az, hogy teljesen megbolondulok már nem fog zavarni. Addig pedig valahogy csak kibírom épp ésszel.
Lift helyett lépcsőn mentem fel az ötödikre, elismerem nem volt jó húzás. Igaz így a mai estéből lefaragtam pár percet, ezért cserébe jutalmul kaptam egy kis izomlázat. Hát melyik jobb azt lehet, vitatnám, ha érdekelne valakit. Lihegve állok Gerogék ajtaja előtt, egy kis időre még szükségem lenne, hogy lecsillapítsam szívverésem, na meg a légzésszámom normalizálódjon.
Az égiek nem ilyen kegyesek, már nyílik is az ajtó és Tom szép kék szemével találom szembe magam. Mosolya elbűvölő mint mindig! Bentről zeneszó és emberek nevetése, beszéd foszlányai hallatszanak, Ami így összehatásban inkább ricsajnak, zajnak tűnik. Ez még jobban elriaszt a belépéstől. Tom nem ragad karon ez által húzva befelé, valószínű elfutok.
- Szia édes már vártunk nagyon. – Mondja közben puszit nyom az arcomra. – Milyen kellemes az érintése mennyivel jobb volna nálam összebújva tölteni ezt az estét. Bár nem érzünk egymás iránt örült vágyat még is jó lenne magamban érezni. A mindent elsöprő kéj, lehet nem is létezik. Bőrnadrágjában fehér gallér nélküli ingében olyan, izgató. Köszöntésére hosszú forró csókkal válaszolok. Magamat is meglepve ezzel, a szabad érzelem kinyilvánításom szokatlan, meglepő fordulatot eredményez mindkettőnk számára. Tom viszonozza a csókot szenvedélyesen, és egy pár másodpercre elfelejtem, hogy nézőközönségünk van. A meglepő nem az, hogy nyilvánosan csókolom meg a párom, hiszen ez nem először fordulna elő velem. Nem vagyok szégyenlős és prűd sem. Igazán az a furcsa, hogy nem Tom volt az akire ilyen erősen reagálok. Sokkal inkább olyan érzés, mint ha valami régen elfelejtett vagy soha nem létezett tűz gyúlt volna a lelkemben. Csókunkat megszakítom, szégyenlős mosollyal fordulok a társaság felé, akik arcán csintalan nevetés játszik. Idő közben Tom is magához tér a döbbenettől és igyekszik mindenkinek bemutatni, akit még nem ismerek. Néha mikkor pillantásunk találkozik csodálkozást és kérdések zömét látom tekintetében. Ismerősöktől ujjbab barátátoknak mutatnak be, közben egy szót sem tudtam Tommal váltani.
Végre mindenki tudja ki vagyok és elméletileg Én is tudom ki kicsoda , kivel van és egyebek. Bár jó ha a társaságnak egy negyedének emlékszem a nevére , foglalkozására és hasonlókra.
Micsoda megkönnyebbülés önti el szívem mire vége az udvarias csevejnek Georgevel és kedves nejével. Kedvelem Őket meg minden és el kell ismernem remek társaságot sikerült összehozniuk. A hangulat jó, még az is meglehet, hogy jól fogom érezni magam. Lehet, hogy mind ezt az a két pohárpezsgő mondatja velem, amit a körsétánk alatt belém tuszkoltak a remek házigazdáink. Kiderült, hogy akit George felkért médiumot Luigi, lemondta a felkérést. De sajna küld maga helyett egy boszorkányt, médiumot, aki szerinte legalább annyira jó, mint Ő maga!
Tekintetemmel Tomot keresem, a nagy ismerkedés alatt sűrű elnézés közepette elillant gyorsan mellőlem. Meg is találom a kollégáival félre húzódva komoly beszélgetést folytatnak. Ez látszik rajtuk, meglehetősen izgatottak, sőt mintha vitatkoznának valamin. Tom megérezhette, hogy Őt figyelem, mert felém néz., hirtelen mosolyogni kezd,és lelkesen integet. Erre társai is felém néznek, az ő arcukon nem látok semmit, ami arra engedne következtetni, hogy jó kedvük lenne. Inkább olyan képet vágnak, mint akik valami rossz és veszélyesbe törik fejüket. Különös mi lehet ilyen fontos és már megkérdőjelezem a „buli” valódi okát. Szándékosan fordítok hátat a gondterhelten tűnő társaságnak, majd az összegyűlteket veszem jobban szemügyre.
Úgy húsz – huszonöten lehetünk összesen. Észreveszem Barbarát, hogy felém közeledik, Valójában tényleg jól esne egy kis beszélgetés. Néha olyan megmagyarázhatatlan érzések áramlanak bennem. Nézem az embereket és némelyikről kiráz a hideg, van, akitől kellemes meleget érzek és van olyan is akitől szinte megfagyok. Lényegében jóval többet látok mint amit kellene, nem tudom szavakkal kifejezni. Amolyan belső szem úgy érzem nekem valahogy, valamiért van, kb egy hónapja, hogy érzékelek ilyesmiket! Itt van például az fiatal pár akik megállítják a felém vezető útjában Barbarát. Beszélgetésbe elegyednek egymással így bőven van időm alaposan szemügyre venni őket! A párocska nő tagja, ha jól emlékszem Evelinnek hívják George unokahúga, aki gyakorlaton van épp náluk. Kedves nem szép arcú lány, úgy huszonkét év körüli lehet. Tekintete nyílt, szép nagy szemei vannak, a tartása kecses, összhatásban csinos, aranyos, kedves lánynak látszik. Viszont ha hallgatok az ösztöneimre, akkor már egy unalmas, féltékeny, hisztis, életunt nőt látok. Valószínű csak Én látom Őt ilyennek vagy is inkább a lelkét és nem is a külsejét érzékelem.
A párja az Ő nevére nem emlékszem. Teljesen középszerű pasi kinézetre és belsőleg még inkább. Szerintem abszolút nem illenek össze. A srác komoly sérüléseket szerezhet ettől a nőtől. Na de ez nem az Én dolgom!
Most Barbarát veszem jobban szemügyre, Ő viszont vidám, temperamentumos, nyílt tekintetével igazán kellemes jelenség. És mégsem! Hidegnek érzem és keménynek. Lelkében olyan, mint egy jégszikla. Kiábrándító! Magyarázatot még mindig nem találok a bennem lezajló változásokra, de előbb utóbb rá fogok jönni mi, történik velem!
Barbara mellém lép és hálával tartozom neki, hogy kirángatott a meglehetősen misztikus gondolatmenetemből.
- Líz! Drágám! Nem is mondtam még milyen jól nézel ki ma este! Tom említette, hogy egy boszorkányt ismerhetünk meg benned. És milyen jól mondta! Tényleg van benned misztikum a kisugárzásod egyértelműen erre enged következtetni. Az igazat megvallva. – Sokat sejtően nevet! – Épp előbb beszélgettem George unokahúgával és párjával, aki szerint Te nagyon szexis vagy! És meg kell vallani nem Ő volt ma az egyetlen, akik szerint így van!
- Köszönöm Barbara, de túlzol. – Valamivel eltereljem a szót rólam, kérdezek tőle más vonatkoztatásban. – Tudjátok ki lesz a médium akit Luigi küld maga helyett? És mikorra várható?
- Linodé azt hiszem így hívják a csajt. Kilencre ígérte magát! Addig már csak tízperc van!
Jut eszembe Líz hiszel a szellemekben? Az tudom, hogy Tom nem és ki nem állhatja ezeket a dolgokat, csak George miatt jött el.
- Igen Én hiszek abban, hogy ez a világ nem olyan, mint amilyennek mi látjuk, Gyerekkorom óta így érzem. De ne kérdezd miért, csak érzem és ennyi. - Elárulnád nekem, hogy miért fontos ez az este a szeánsszal egybekötött, munka értekezlet Georgenak???
- Milyen munka értekezletről beszélsz? – Barbara szemöldökei magasra szaladnak és értetlenkedve néz rám! Majd tekintete a terem egyik sarka felé vándorol, arra nézek én is. Pasik még mindig ott tömörültek arcuk ugyan olyan gondterheltnek tűnik ment legutóbb.
- Megérkezésem óta csak ott állnak és beszélgetnek, néha vitatkoznak, őszintén nem nagyon tetszik ez nekem! Te mit gondolsz? – fordulok ismét Barbara felé!
- Annyit tudok, hogy mostani megbízásuk nagyon komoly lehetőségeket rejt számukra, meg nem mennek jól a dolgok! George alig volt itthon az elmúlt három hétben, ha jól tudom Tommal és a többiekkel is ez a helyzet!
- Neked sem mond, George semmit miben nyomoznak?
- Nem csak a szokásos „ A munkáról tudod nem beszélhetek”.
- Remek! – mondom és fürkészve figyelem Barbarát, van egy olyan érzésem, hogy nem mond igazat, többet tud annál, amit nekem elmond. Sokkal többet! Az arcán átsuhanó árnyékok is ezt a feltételezésem támasztja alá, de vajon mit tud, amit Én nem? – Látod, igazam van! Ez valóban a munkáról szól és nem a baráti duma parti egy kis misztikával fűszerezve. Ügyesen kitervelték össze hívják a bandát a nők boldogok, hogy végre rájuk is jut idejük a párjuknak. Ők meg látszatot igen rosszul fenntartva ugyan csak dolgoznak!
- Gyere Líz mennyünk nézzük meg mi olyan fontos nekik, hogy így hanyagolnak minket. – Válaszomat meg sem várva ragad karon és húz magával a termen keresztül, arra a kis ficak felé ahol párjaink bujkálnak.
- Szerintem nem kéne zavarni Őket. – Mondom, de közben örülök, hogy megzavarjuk őket és, hogy ezt nem és kezdeményeztem.
Felveszem házigazdánk lepésének ütemét és finoman kirántom a karom a kezéből, Teszem ezt, azért mert nem tűröm senkitől, hogy karon ragadjon és húzzon maga után.
De a lényegesebb az volt, hogy érintése kellemetlen érzéseket keltettek bennem. Lelkem teljesen lázadozott ellene. Átvágtunk a nappalin egyenesen a kiszemelt sarok felé haladva immár Barbarával egymás mellet. Már egészen közel voltunk a célunkhoz mikor a pasik kiszúrtak minket, egyből sejtve, hogy vége az eszmecseréjüknek.
George és Tom felénk fordultak, arcukon kedves mosoly, a többiek is észrevettek bennünket, de az Ő arcukon nem volt egy szemernyi mosoly sem. Inkább csalódottságot látni rajtuk, főleg Péteren volt nagyon jól látható!
Péter volt a kis csoport és a nyomozás felelős vezetője. Talán érthető a reakciója!
Kíváncsiság egyre jobban marja lelkem. Vajon milyen ügyben nyomoznak, és mi lehet a baj?
Mert, hogy van az egyértelmű. Most már mindenkinek sikerült egy kis mosolyt csalni ajkaira, csak a szemük nem változott. Ugyan olyan gondterhelt volt, mint leg előbb!
Szerettem volna valahogy véget vetni ennek a zavaró hangulatnak. Kellemetlen, hívatlan vendég, hát úgy érzetem magam. Közelebb mentem Tomhoz és hozzábújtam. Szemem bele fúródott az Övébe. És már csókoltam száját, mint aki másként nem kap levegőt. Szenvedély lángolt, csak azt nem tudtam, hogy mi táplálja a tüzet.
Csókunkat George hangos nevetését kísérő csípős megjegyzése zavarta meg.
- Még, hogy a munkától fáradt, inkább a kimerítő éjszakák, mellesleg ilyen punciig hatoló nyelves puszit sem volt szerencsém eddig látni.
- Attól azért még odébb volt- mondtam nevetve. Tom is velem nevet, szeme ragyog. Fülemhez hajol és bele súgja a következőket!
- Megőrjítesz, most rögtön haza viszlek, és addig szeretkezek veled, amíg kimerültségtől már mozdulni sem fogsz tudni.
- Ne csak mond! Tedd! Válaszom még jobban feltüzelte. Összesimulva állunk még mindig, érzem kemény férfiasságát. Kis ördög bujt volna belém, már kezem a domborulatot érinti a élettelen szöveten keresztül simogatom az életre kelt vágy keltő szerszámot.
- Hagyd, abba vagy itt teszlek magamévá! - Szinte nyögi a szavakat.
- Most komolyan, ha ennyire nem birtok magatokkal Barbival szívesen kölcsönadjuk a hálószobánk, csak ne itt essetek egymásnak. – George szavai térítenek magamhoz!
- Ne haragudjatok! – bocsánatkérést szerencsére már nem tudtam befejezni, mert megérkezett Linodé a médium.
Mindenki az ajtó felé nézett a nő aki ott ált ötvenes éveinek elején járó asszony volt. Feketére festet hajával, meglehetős túlsúlyával, testére akasztgatott bizsukkal pont úgy festett, ahogy egy banyát elképzel az ember. Undoron kívül iszonyú félelmet keltett bennem. Tömény undort érzek iránta, még eddig soha nem éreztem ilyen erős negatív érzelem kialakulását senki iránt. Az iménti szexuális vágy feledésbe merült, már csak menekülésre vágyom.
Tom még mindig magához ölelve tart, nem sejtve mennyire nagy szükségem van most erős védelmet sugárzó személyére. Gyengéd puszit nyom arcomra, kezét derekamra teszi és vezet, a szeánszra kialakított szoba felé. Nem akarok menni, de ugyan akkor van valami húzó erő ami hat rám. És Én engedelmeskedek neki. Házigazdáink üdvözölték a vendéget, majd linodéval az oldalukon belépnek a szobába. A többi vendég és barátok követik őket. Lassan araszolva haladunk mi is utánuk. Hideg ráz folyamatosan ezt Tom is megérezte.
- Mi a baj? Fázol? – Kérdi s még szorosabban ölel át.
- Igen! Rossz előérzetem van, nem tetszik nekem ez a nő.
- Hidd el nekem sem öröm ez az egész, de nem lesz semmi baj, ne aggódj!
- Határozottan van miért aggódnom, mert nem csak fázom, de olyan mintha jéggé dermednék. – S még szorosabban bújok hozzá!
- Pár hókusz pókuszt meghallgatunk, és már megyünk is hozzám és ott folytatjuk ahol előbb abba hagytuk. – Szavait Tettekkel is alátámasztja, kezét lassan a fenekemre csúsztatja és apró kis mozdulatokkal simogat. De én most csak hányingert érzek egyre erősebben.
- Rendben egy pár percet maradjunk majd mennyünk jó??? Tényleg nem érzem jól magam! – S valóban ahogy beléptünk a kis szobába ami nem ennyi ember befogadására terveztek. A füstölők illata amit egyébként szeretek most még jobban kavarták a gyomrom. Ez az egész nem hatott olyan erősen, mint ebbe a kis térben lenni Linodéval.
- Líz kérlek, tarts ki még egy kicsit! – Tom most már látja, hogy valami tényleg nincs rendben. Szemében aggodalom látszik.
- Igyekszem! – Csak ennyit tudtam kinyögni! – válaszként még szorosabban ölel magához.
George belefogott Linodé bemutatásának, így már nem volt illő beszélni rajta kívül másnak. Ezért és mert nehezen tudtam megszólalni befejeztük a beszélgetést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése