Árnyék

Árnyék

 

Tudom és érzem régóta én

Nem a fényben élek én

Lelkem mélyéig vonz a sötétség

Talán árnyék vagyok a szívem legmélyén.

 

Mi lehet ez a vágy és félelem

Úgy vonz az éjszakába a rejtelem

Félek, de mégis hajt valami érzelem

Apró kis titkok létét képzelem.

 

Titokzatosak a nyári éjszakák

Illatuk csábítóan hatnak reánk

Sok apró kéjes éjszakát

Sürget a vágyunk napokon át.

 

Tőlem messze vagy, nagyon távol

Hiányod érzem most már bárhol

Szívemben nyár van, de sötét éjszaka

Forrón éget szívemnek árnyék oldala.

 

Kicsit angyal vagyok, kicsit ördög

Ez a körforgás úgy látszik, nálam örök

Angyali érzelmek ördögi erővel

Párosulnak a cél elérésével.

 

Hónapok óta Te vagy, ki kell nekem

Túl sok óra telt már el nélküled

Nekem Te kellesz, Te vagy a cél

Árnyékba borult szíven csak neked él.

 

Bármit megtennék, hogy védjelek

Érted, ha kell, a pokolba is lemegyek

Nem engedem most már ebben az életben

Senkinek, hogy szívedben kárt tegyen.

 

De vigyázz, mert igaz, hogy védelek

De magamból prédát csinálni nem engedek

Ha csak játék vagyok neked, őrült vágy

Jobb, ha időben félre állsz.

 

Akkor már nem ígérek semmi jót és szépet

A sötétséget hívod ki ellenfélnek

Lehet, hogy mégis szép lenne az éjszaka

Neked ellenfeled nem lennék talán soha.

 

Mert bántani nem tudnálak, ezt már érzem

Megtennék bármit, hogy boldogan élhess

És ha az életed nélkülem lesz teljes

Odébb állok én, csak ne játssz velem, kérlek.

 

Bízom benne, hogy erősek az érzelmeid

Amiket irántam érzel, a csábítások ezreit

Feleded, mert ez a félelem úgy marja lelkemet

Engedd, hogy fényben éljek most veled.

 Péli Ildikó