tükröződnek, ahogy lassan jobb mellemre hajol és veszi szájába, nyelvével körkörösen nyalja, hol ajkai közé veszi és enyhén szívja, és közben keze becsúszik a puncimhoz és csak élvezem ujjainak, szájának örült játékát. Kezd már elviselhetetlen lenni a vágy, csípőm ösztönösen emelem, és alig várom a behatolás édes érzését. Rám mosolyog! Még jobban elolvadok és türelmetlenségemnek utat engedve húzom magamra, de nem enged a kérésnek. Ujjai a puncim legérzékenyebb pontját simogatják, majd érzem amint vastag ujjaival a hüvelyembe hatol. Eszemet vesztem az édes kíntól a nyögéseim egyre erősebbek és hangosabbak lesznek. Egy pillanatra rácsodálkozom a saját hangomra. Van hangom! De már ránt is magával a szenvedélyem. Testem, mint egy csodálatos hangszer, amin egy érzéki zenész játszik és addig soha nem halott hangokat csak ki belőle. Az érzéki érintések áradatával viaskodok, mert úgy érzem, hogy eszemet vesztem a kéjtől, ami már lángokba borit teljesen. Testem szabályosan hullámzik, ahogy egyre közelebb kerülök az áhított érzéshez.
- Kérlek! – Kérlek!
Hangzik a hangom, ami olyan mintha nem is én mondanám, valahonnét nagyon messziről hallatszik.
Újra érzem a száját a számon és fellélegzem, kezeim vadul, követelőzően öleli, és csak öleli, mint aki soha nem akarja többé elengedni.
Érzem testének súlyát és a csípőmnek feszülő férfiasságát, olyan erősen, ahogy csak tudom nyomom hozzá az altestem. Az eddig csukva tartott szemem ismét nyitva, bele nézek abba a gyönyörtől átszellemült tekintetben és érzem, már nem sokat kell várnom.
Ahogy tekintetünk találkozott és összefonódott úgy Fort össze a testünk. Lassú alig érezhetően mozdult és minden egyes mozdulattal mélyebbre hatolt.
A vágy hullámai elragadtak és csak repültünk egy gyönyörű helyre, itt még eddig nem jártam! Legalább is ilyen örült magmaságba nem jutottam fel soha! Ezen a helyen sokkal világosabb van, körül ölel mindet sejtelmes zöldes fény. Egy kicsi apró sziget az érzékek birodalmában. Tudom, hogy ide csak Ő vele leszek képes eljutni. Nélküle ez a varázslatos hely nem létezik. Ez a szárnyaló érzés egyedül álló a világon, nem fogható semmi máshoz, még csak hasonlítani sem hasonlít semmihez. Mikor a ritmikus rándulások enyhültek csak akkor néztem jobban szét. Még mindig a szobába voltunk a zöld fény belőle áradt az egész teste világított, mint egy kis nap, vagy csillag, aminek saját fénye van. Káprázatos látvány, fénylik és ragyog is egyben.
Boldog vagyok, nagyon boldog. Figyelem arcát, rajta is ugyan azt az örömöt látom, amit én is érzek, de van valami a szemében, amitől lelkem kétségbeesve könyörög az előbbi boldogságért. Bármit megtennék, hogy újra a mi kettőnk számára létező szigeten legyek vele. Nem akarom ezt lelkemet szétfeszítő szomorúságot, Úgy érzem, szükségem van a mosolyára a boldogságot sugárzó szemére, ahhoz, hogy élni tudjak. De érzem valami rossz fog történni. Belőle is egyre jobban érzem a feszültséget. A fájdalom belülről marcangolja a nem rég még a szenvedélytől remegő testem. Legszívesebben sikítanák és tombolnék, mert elviselhetetlen ez a fojtogató tehetetlenség.
- Mi a baj?- kérdezem!
De választ nem kapok, csak néz egyre szomorúbban. Elakad a szavam, nem merek kérdezni, félek a választól.
A zöldbe borító fény már teljesen eltűnt és már Ő sem világit, csak a szeme az ami változatlanul ontja fényét. Eddig jelen lévő sűrű fehér anyag egyre jobban távolodik és sűrűsége is eloszlik szép lassan. És már értem! El fog menni a köddel, ahogy jött. Szívem eszeveszetten tiltakozik, de semmit nem tehetek, már késő! Szorító érzést érzek az egész lényemben, már mozdulni sem tudok Megint! Már Őt is alig látom, csak a fényt, a zöld fényt.
Fekszem az ágyon és minden normális, még érzem az enyhe lüktetést a lábam közt és hirtelen a fájdalmat is. Tündér fiú elvesztésének a fájdalmát. Szétnézek a szobában, világos van! Nappal! Ránézek az órára, reggel 8:15 perc. A felismerés olyan erővel tört rám, hogy a sírás fojtogat. Csak álmodtam, ez az egész csak egy álom volt? Akkor miért fáj ennyire????
Az orgazmus valódi volt, hiszen még érzem most is, sőt nem csak az orgazmust érzem, de azt is, hogy a hüvelyemben még nem rég egy férfi férfiassága mozgott ütemesen.
Ez lehetetlen! Most ismét figyelmesebben nézek szét a helyiségben! A látvány ijesztő és egyben nagyon zavaróan hat rám.
Ágyamról a takaró a földön hever a párnák szanaszét dobálva, lepedő lerugdosva. Olyan állapotok uralkodnak, mint ha valaki komoly viaskodással töltötte volna az éjszakát!
A szoba után saját magamat vettem szemügyre, combjaimon élénkvörös karmolás nyomok éktelenkednek, három körmöm letörve!
Ez az egész álom volt, de még is olyan mintha valóság lett volna! Hiszen úgy nézek ki mint aki a lénnyel valóban viaskodott.
Még mindig nem térek magamhoz a döbbenettől, csak állok és szemlélem az elém táruló valóságot! Csak álom volt! Bármikor ezelőtt éreztem ürességet a lelkemben megközelítőleg sem volt olyan erős és kiábrándító, mint amit most érzek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése