Hirtelen jeges fuvallat támad, s már nem vagyok egyedül. A félelem úgy kerít hatalmába, mint a jéghideg levegő minden porcikámat.
Semmit sem látok, csak érzem, hogy egyre több valamilyen lény vesz körül. Nem emberi lények az biztos. Gyerekként sem emberektől féltem, sokkal inkább a sötétségbe megbújó gonosz lényektől. Akikről azt gondoltam, csak a fantáziám kelti őket életre valójában nem léteznek. Ma már cseppet sem gondolom, hogy kitaláció lennének. Soha nem láttam mik is ők valójában. De a jelenlétüket mindig érzetem. Már nem vagyok gyerek, még is úgy érzem magam mint akkoriban, ha lehet még jobban tehetetlennek és gyöngének. Reménykedek benne ha Én nem látom őket akkor ők sem látnak engem. Valószínű így is van, csak érzenek, de nem látnak. Mennyi időre van szükségük, hogy megtaláljanak és magukkal vigyenek? Egyre közelebb jönnek, gyomromban megjelenő remegés és hányinger erre figyelmeztet.
Légáramlat felerősödik és derék magasságig fodrozódni látszik a fekete tér. Sötét vízre emlékeztet, amiben nyüzsögnek a szörnyek! Körös-körül hullámzik, a levegő körülöttem s egyre szűkül befelé! Elkapnak semmi kétségem felőle. Nem állhatok itt tétlenül várva a vég beteljesülését. Tennem kell valami, de mit? Mint az orkán vagy tornádó váratlanul nyílik meg a torkom és egetverően tör fel belőlem a kétségbeesés sikítása.
- Segítség!! Segítsen már valaki, Kérem. – Könyörgök szakadatlanul. – Könyörgöm, segítsen már valaki, kérem segítség, segítség,.
Már nem érdekel, hogy erős hangomat követve hamarabb megtalálnak, hiszen már csak pár centi választ el tőlük. Nincs veszteni valóm és újra és újra segítségért könyörgök!
- Segítség ! Segítség! – Sikítok fékezhetetlenül.
Apró fény gyullad tőlem nem messze és egy alig halható vagy inkább csak érzékelhető érzés talál utat hozzám, mely arra kér ne mozduljak. A félelem erősebb legyőz minden más érzéket bennem.
Apró ütéseket érzek arcomon, és egy kellemes hangot, Thomas hangját. Szólongat, körbe nézek, még mindig sötétben vagyok, keresem, hol lehet. Becsukva szemem figyelek, a hangjára merről jön. Közben egyre erősebb ütéseket érzek már mind két arcomon. Végre tisztán hallom Tom imádni való hangját. S már nem félve nyitom ki szemem. Két szép kék aggodalomtó fénylő szempárral találkozik tekintettem. Ágyán fekszem le izzadva kimerülten, levegő után kapkodva.
- Álmodtam! Már megint rémálmom volt! – Még mindig remegve próbálom megnyugtatni, kevés sikerrel.
- Úgy sikítoztál, hogy a hideg rázott tőle! Legalább öt perce próbállak magadhoz téríteni. Mondja szemre hányóan.
- Értem! Mostanában mindig ugyanazt álmodom, de eddig nem volt ilyen ijesztő. Hány óra van?- Kérdem.
- Reggel hétóra. – Sértődötten kell ki az ágyból. Törölközőt felkapva maga köré csavarja kifelé menet ajtóból visszafordulva kérdi.
- Sonkás tojás jöhet reggelire? – Kicsit később válaszomra várva hozzáteszi. – Ha már alvásról le kell mondanunk legalább gyomrunk, legyen tele.
- Kérek, köszi. – Alaposan végig néz, majd maga után behúzva az ajtót távozik.
Ez a nap sem kezdődik jól, gondolom nyújtózkodva még egy kicsit.
Hamarosan ínycsiklandozó illatok szálnak felém. Gyomrom korgása, s nyálam összefutása a számban gyors mozgásra késztet. Jó lenne valamit magara venni, nem akarok csipkés fehérneműben asztalhoz ülni. El kellene nekem is egy jó nagy törölköző. A lepedő is magamra tekerhetném, de inkább Tom szekrényét választom a megfelelő öltözék kiválasztására.
Bizakodva, hogy találok valami, amit gyorsan felvehetek, és nem lóg rajtam, mint tehénen a gatya. Illatáradat nem hagy sokáig válogatni. Kiveszettem a legfelső inget, ami a kezem ügyébe akadt s már indultam is a csalogató illat után. Menet közben kapom fel Tom ingen csak bő ingjét.
Asztal szépen megterítve legalább három tojásból készült rántotta sült sonkával, pohár narancslével tálalva vár rám! Most érzem csak igazán milyen éhes is vagyok valójában. Konyhát üresen találom, fürdőből vízcsobogás hallatszik, Tom zuhanyozik, Én addig éhen halok, amíg végez. Úgy illene, hogy megvárjam a reggelivel, de farkaséhes vagyok. S mint aki egy hete nem evett úgy esek neki az ételnek.
Az evés és a gondolataim annyira lekötötték figyelmem, hogy nem vettem észre, hogy Tom végzett a fürdéssel. Hátam mögé lépve csak a puha ajkait érzem nyakamon majd finom kis puszit nyom számra. Váratlanul értek érintései nem sok hiányzott, hogy félre nyeljem az épp lenyelni készülő falatot.
- Nagyon jól áll rajtad az ingem! – Szavai hanglejtéséből érzékelhető izgalmi állapota.
Félmeztelen egy szál farmernadrágban, amin a gomb nyitva, öve szétoldva áll előttem. Egyre nagyobb kitüremkedés a nadrágja elején étvágygerjesztő hatással van rám!
- Köszönöm! – Finom volt a reggeli, olyan éhes voltam, hogy nem tudtalak megvárni vele. De itt maradok veled amíg jóllaksz.
- Szeretném ha inkább elmennél felöltözni mert ha itt maradsz képtelen leszek az evésre koncentrálni. – Még beszélt lese vette tekintetét az ingje alól kilátszó combomat takaró csipkés combfixről.
- Hát jó ha nem szeretnéd, hogy maradjak elmegyek pancsizni. Köszönöm a reggeli! – Felállva az asztaltól s egész a fürdőszobáig magamon érzem Tom vágytól sütő tekintetét.
- Egészségedre! – Szól utánam!
A Tisztálkodás befejezésével kénytelen voltam Tomtól kölcsönvett ingbe visszabújni. Az este viselt ruhámat nem hoztam magammal és nem akartam mezítelenül vagy törülközőbe csavarva Tom szeme elé kerülni. Az igaz, hogy kíván, de látszott rajta, hogy komolyan foglalkoztatja valami és még az is, hogy beszélni akar velem. És tiszteletbe tartva ki nem mondott kérését, ingjébe visszabújva indultam a ruháim keresésére. Bár keresni sem kell őket, mert emlékszem, hogy a kis szoba kanapéjára tettem tegnap este.
A nappalin átvágva a kis szoba felé Tomot keresem, nem látom sehol. Kicsit sós volt a sonka melyre égető szomjúságot érzek. Tom szemmel láthatóan nem tartózkodik a közelben, előbb szomjúságom csillapítása végett a kis amerikai stílusú konyhába vezet utam! Egy jó nagy pohár ásványvízzel sikerül megszabadulom a szomjúság kínzó érzésétől.
Tom a frászt hozta rám megint ahogy észrevétlenül lopakodott mögém! Apró indulattal a hangjában szólal meg!
- Reméltem felöltözve jössz ki a fürdőből!
Váratlanul ért megjelenése, de még váratlanabbul szavai. Rendesen rosszul esett, hogy letámadott. Magyarázkodni már pedig nem fogok. Enyhe haraggal a szívemben fordulok szembe vele, de megszólalni nem igazán tudtam. Egy rövid ideig és utána is csak ennyit.
- Szomjas voltam! Összekócolt hajjal, mint aki a haját tépte még nem rég, még mindig félmeztelen, haragos tekintettel mér végig. Hosszan elidőzve kerek feszes melleimen, ingje alól kivillanó csípőmön és combjaimon.
- Kívánlak! – Hangja rekedtes. Látszik rajta, hogy indulataival küzd. – Meg kell, hogy kapjalak most rögtön.
Mozdulata ahogy megindul felém visszafojtott érzelmeket enged látszatni. Egyszerre határozott és elsöprő más részt gyengéd, visszafogott. Kicsit ijesztő ez a kettőség. Megijeszt a szemében látott düh és vágy keveréke. Így nem akarok együtt lenni vele!
- Tom kérlek, most nem akarom, itt és így meg főleg nem. – Szavaim megállásra késztetik.
- Nem mondhatsz most nemet! Líz nem teheted! – Mint egy tébolyult túr hajába szemében vad érzelmek fénylenek. – A bennem tomboló harag az elutasításod fájdalma az őrületes erős vágy Líz teljesen megőrjít. Nem tudom legyőzni magamat., megpróbáltam, de Te annyira kellesz nekem, hogy úgy érzem megörülök ha most nem lehetek veled.
- Nem akarom! – Egyre hátrálok a fal felé! – Kívánlak Tom, de most megijesztesz!
- Nem akarlak bántani Líz! Kérlek enged, hogy szeresselek!
Csókja erőszakos, követelőző és megfékezhetetlen! Mint a tornádó úgy söpör félre mindnet az útból és ültet fel az asztalra. Inget egyetlen egy mozdulattal tépi le rólam s hajítja a sarokba. Markába fogja mellem és olyan erősen szorítja, hogy felnyögök a fájdalomtól! Vadállatként csókol, érzem, hogy szám a harapásitól feldagad. Hiába próbálom eltolni magamtól nem, enged, még erősebben „szeret”. Számat elengedi és nyakam csókolja, fenekemnél fogva lentebb húz, közben kapkodó mozdulattal szabadul meg nadrágjától és enged szabad mozgást férfiasságának. Mely utat talál combjaim között magának. Fáj minden egyes érintése, s nem értem hogyan lehet abból a kedves férfiből, akit eddig ismertem egy ilyen önző, kegyetlen vadállat! Mert mást nem tudok rá mondani. Minél jobban ellenkezek a szerelme ellen annál kegyetlenebb erővel szorít és mozog bennem! Megalázva és kiszolgáltatva érzem magam! Itt egy konyha asztalon erőszakol meg a saját pasim! A fájdalom és a szényen szemeimen keresztül, könnyek formájában nyitnak utat maguknak.
Gyorsuló mozgása és péniszének megvastagodása, reménysugár számomra! Lassan vége lesz a szenvedésemnek! Érzem bennem lüktetését, még egy utolsó mozdulat és ernyedten rám borulva szembesül tettével. A csalódás olyan mértékű, hogy gúzsba köt s nem mozdulok, csak a könnyek folynak végig lassan arcomon. Gyógyító balzsamként ápolva felduzzadt ajkaimat.
Teljesen magamba süllyedve önsajnálattól kábultan elgyengülve, még mindig lábaim között Tommal fekszem a konyhapulton. Lelki fogságomból Tom zokogása térít magamhoz! Erős sírásától vele rázkódók Én is.
- Úristen mit tettem!- kiált fel. – Egy állat vagyok! Líz kérlek, bocsáss meg.
Szemembe néz, s amit lát attól teljesen kikelve magából hátrál a szeme elé táruló műve láttán őrjöng, haját tépve jajdul fel.
Félelmetes és fájó látni mind ezt. A hajszaggatás már nem elég, öklével veri a falat majd azt követően fejével teszi ugyan ezt. Hangok melyek elhagyják száját értelmetlenek, zavaros szitkok és esedezéseknek torz elváltozásai.
Minden csontom, izmom fáj, újammal megérintem feldagadt számat. Érzem a vér izét. Kívül belül repedések tömkelege húzódik rajta. Combjaim között is erős fájdalmat érzek. Kezemet óvatosan közéjük csúztatom, fájj és ég az érintés még jobban fokozza fájdalmam. Kezem látványa beigazolja gyanúmat! Újaim véresek! Lábamat felemelve veszem szemügyre a nagy „ szerelem” kicsordulásának helyét. Hüvelybemenetemen sok apró repedésből szivárog a vér.
Megrémít mind az amit látok és érzek magamon. Az önsajnálat elröppen szélsebesen és erős harag, iszonyat támad fel bennem!
Tom már nem őrjöng, kezeibe temetve arcát összekuporodva csendesen zokog. Nem tudom már sajnálni, amit érzek az a gyűlöletre hasonlít csak erősebb. Remegek ettől az érzéstől nagyon új és erős nem találkoztam még ilyen mindent elsöprő gyűlölettel ezelőtt. Úgy érzem, képes lennék egyetlen egy mozdulattal másvilágra küldeni a földön kuporgva zokogó állatott. Sőt egy állatott sem tudnék bántani és így gyűlölni. Lázasnak érzem, magam a vérem forr és hevít, testem tüzes acélra emlékeztet. Még mielőtt eluralkodik rajtam a vadság, elhagyom megerőszakolásom színhelyét. Magára hagyva az örült szörnyeteget a padlón.
Öltözéssel gyorsan végzek, már a taxit is hívtam, csak arra várok, hogy ideérjen. Iszonyú érzések tombolnak bennem. Ha nem próbálnám vissza fojtani félek olyan erővel robbanna ki ami felérne egy gázrobbanással. Megijeszt ez a égető és erős szenvedélyes harag. Olyan mintha bennem is egy szörnyeteg élne aki csak arra vár, hogy öljön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése